Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Christian Weinek: Kassák Lajos és Szittya Emil

kép között, sok volt olyan, ami megállított, ami minden érdeklődésemet le akarta kötni. De mind közül Böcklin sötétkék színei voltak azok, amik legteljesebben tudtak szólni hozzám. [. ..] Szittya még órák hosszat beszélt Böcklinről, a festőről és emberről egyaránt. Örömmel hallgattam, és nem tagadtam le, hogy sokat tanultam ezen a napon."

4 Kassák reagálása e múzeumlátogatásra a Csöndsziget című költemény volt, melyet még aznap papírra vetett. Szittya megismertette Kassákot Grünewald képeivel is, majd Brüszszelben Meunier és Rodin alkotásaival. Szittya volt Kassák verseinek egyik első kritikusa, és ekképp írói tehetsége kibontakozásának ösztönzője. Szittya további életútja arról tanúskodik, hogy mindez nem volt véletlen. E szerepet még sok más művész oldalán eljátszotta. Megemlíthetjük ezzel kapcsolatban például Hans Richtert, aki egyébként később Kassák barátja és a bécsi Ma munkatársa lett. Szittya a fölfedező és támogató szerepét játszotta Cendrars, Paul Baudisch, Alexander Calder, Wilhelm Dressler és mások életében is. Talán azért, mert úgy érezte, ő maga nem képes igazán jelentős irodalmi életmű létrehozására. Szittya révén jutott el Kassák az anarchisták és a szocialisták köreibe, sőt a kommunisták közé is, akik 1905 után jórészt Brüsszelben és Párizsban éltek emigrációban. Az itt szerzett benyomások később tevékenysége szempontjából fontosnak és jelentősnek bizonyultak. Párizsban Szittya révén ismerkedett meg egy Zádory Oszkár nevű Rodin-növendékkel. Szittya egyre lelkesebb és odaadóbb propagátora lett az új művészetnek, járta Európát, hogy előadásokat tartson. 1911-ben megalapított német—francia nyelvű folyóiratában, a Les Hommes noveaux-ban már megvalósíthatta néhány elképzelését. Ekkori szerkesztőtársával, Hans Richterrel például levelet íratott Szabó Ervinnek, és meghívta őt a lap munkatársainak sorába. Cendrars, akivel az 1912-ben megjelent számokat szerkesztették, az anarchista Le Retif, J. Stodolsky, H. Bschorr és a szintén anarchista Murmain ténylegesen a lap munkatársa lett. A folyóirat könyvsorozatában, azaz voltaképp Szittya kiadásában jelent meg Cendrars első három műve, melyek közül A transzszibériai expresszt — valószínűleg Szittya ösztönzésére — Sonja Delaunay illusztrálta. Az első világháború kitörésének pillanatában Szittya Brüsszelben időzött. Röviddel korábban, június 17-én előadást tartott a Grand Place-on levő, Hattyúhoz címzett vendéglőben A modern művészetről, utak a modern művészethez címmel. Az előadás meghívóját Kassáknak is elküldte. E meghívó, mely ma a Kassák Emlékmúzeumban található,

5 azt bizonyítja, hogy Szittya 1910-től 1914-ig igyekezett a kapcsolatot megőrizni egykori csavargótársával. A világháború kitörése után valószínűleg Svájcon keresztül visszatért Magyarországra. Itt cikkeket írt különböző folyóiratokba. Hogy miért nem hívták be katonának, nem tudjuk. 1915 elején mindenesetre ismét Zürichben volt, és megindította a Der Mistral című folyóiratot. Ebben összegyűjtötte mindazokat a művészeket és írókat, akik vándorlásai időszakában közel kerültek hozzá: a futuristákat Marinetti vezérletével, Kassákot — akinek a Csata című költeményét közölte, mégpedig az első szám címlapján, s valószínű, hogy a vers németre fordítására is ő vállalkozott —, a költő Max HermannNeisset és Johannes R. Bechert, a nem sokkal később dadaistaként ismert Walter Sernert, rajtuk kívül Apollinaire-t és másokat. A Der Mistral formájában és tartalmában már előre