Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Christian Weinek: Kassák Lajos és Szittya Emil

Ezek voltak Szittya első és döntő benyomásai. Ekkortájt még a következő írókkal és művészekkel került ismeretségbe: Peterdi Andor, Révész Béla, Boromisza Tibor, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Teles Ede, majd egy Dunajecz Nándor nevű hegedűs, aki később Erich Mühsam müncheni körében bukkant fel. Szittya nagyon gyorsan fölismerte, hogy az új művészeti irányzatok központja Párizs. Talán példaképét, Adyt követte, amikor 1906-ban és 1907-ben bizonyíthatóan Párizsban járt. Amit ott irodalomból és művészetből magába szívott, meghatározó volt egész további életére. Átélte a kubizmus megszületését, megismerkedett a Montmartre sok művészével — Picassóval például, akiről később könyvet írt, természetesen Chagall-lal is, aztán Henri Rousseau-val és annak barátaival, Apollinaire-rel és a műgyűjtő és műpártoló Wilhelm Uhdéval. A Dôme kávéház törzsvendége lett, azé a kávéházé, mely 1904 táján jelentős szerepet kezdett játszani Párizs művészeti életében. 1907 táján azonban még nem dőlt el, vajon Szittya író és művész akar-e lenni, vagy mégis anarchista. Ekkor ugyanis még túlnyomóan anarchista körökben forgott. Saját állítása szerint 1907 táján Leninnel is találkozott Párizsban. E nevezetes eseményről a hagyatékában fennmaradt egyik kéziratos emlékezésében a következőket olvashatjuk: „Lunacsarszkij mutatott be Leninnek a Denvert Rochereau-nál levő Buffalo bárban. [.. .] A vele való egyetlen igazi beszélgetésem, melyre nem sokkal ezután adódott alkalom, mintegy tizenöt percig tartott. A Rue Cujas-n történt, egy kávébárban. Lenin reggelizett. Amint megpillantott, megkérdezte: » Iszik velem egy teát?«" 1915-ben Bernben és Zürichben újra találkoztak. Az utóbbi városban Szittya a dadaisták vendégeként Lenin szállásának közelében, a Spiegelgassén lakott. Hatással volt Szittyára az asconai Monte Verita kör is, az újat kereső művészeknek és művészetkedvelőknek e meglehetősen tarka és furcsa gyülekezete, ahová 1907 utolsó harmadában jutott el, mégpedig Johannes Nohl tanácsára, s melyről később, az 1924-ben megjelent Klaps című kulcsregényében részletesen szól.

2 1908-ban a művészet, irodalom és politika rendkívül mozgalmas és összetett képével a tudatában tért vissza Budapestre. Fejlődési folyamatokat látott és értett meg, olyanokat, amelyek csak évek múlva lettek Magyarországon is érzékelhetők. 1908. szeptember 20-án az Uj Gárda nevű egyesületben irodalmi matiné során előadást tartott Tolsztoj mint népgyűlölő címmel. E rendezvényen rajta kívül a következők működtek közre: Nemény Vilmos, Natonek Katinka, dr. Schmidt Jenő, Wojticzky Gyula, Koffler Mariska, Somogy Izsó, Kallós József, Gedő Lipót, Lóránt Ernő és Náray Aurél.

3 Szittya irodalom felé fordulásának eredménye volt egy Ady tiszteletére készült könyvecske Az újak irodalma címmel, melyet 1908 vége tájt Wojticzky Gyulával írt, s mely 1909 februárjában jelent meg. Szittya tehát író lett, bár még mindig csavargó volt, de azért volt az, hogy eljuthasson a művészet központjaihoz. 1909 táján már határozott elképzelése volt további életéről és tevékenységéről. Ezzel tulajdonképp vázoltuk is azokat a körülményeket, melyek Szittya életét meghatározták, mielőtt találkozhatott volna Kassákkal. Az mindenképp bizonyos: a kortárs irodalomba és művészetbe nagyobb betekintése volt, mint más magyar művésznek. Miután Kassák 1909 júliusában elvált korábbi csavargótársától, Stuttgartban összetalálkozott Szittyával. Elképzelhető, hogy e különleges név ekkor már nem volt ismeretlen számára. Szittya és Wojticzky Adyt magasztaló füzetéről ugyanis a Független Magyar-