Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Béládi Miklós: Kassák korai novelláiról

Akad néhány rövid novellája, melyet akár prózakölteménynek nevezhetnénk. Ezek már szabadon, kötetlenül táncoltatják a mondatokat, képeket, képzeteket. Elszakadtak végképp attól az irodalomeszménytől, mely ábrázolni, közölni akart valamit a világról. „Le kell nyelni a logikát" — írta a húszas évek elején; a rövid novellák — vagy mondjuk inkább így, rövid prózák valóban lenyelték a logikát, eltüntették az ok-okozati viszonyt. A mondatok nem köznapi észleletünk, hagyományaink szerint követik egymást, hanem váratlanul, össze nem tartozó módon, egy új logika törvényeihez igazodva. Kassák nagyon komolyan gondolta egy időben, hogy át kell alakítani a nyelvtant, a mondattant, mert ezt kívánja tőle az új irodalom szelleme. Nem szabad azzal megelégedni, hogy az író készen talált témákat írjon meg; neki magának kell a témákat megalkotnia, méghozzá önmagából. Kész téma az, ha a novella elbeszél egy történetet az emberről, a mozgalomról, a háborúról vagy bármi egyébről — ez a könnyű út, a hagyomány útja jó lehetett a múltban, a modern alkotó művész nem elégedhet meg vele. A rövid prózák témáját nem tudjuk egy-két mondattal előadni, de épp ezt akarta az író, hogy amit csinált, témátlan legyen, azaz egyedül önmagára vonatkozzék, ne pedig valamire, egy tárgyra, dologra, személyre vagy bármi egyébre. El kell szakadni a külvilág szolgai utánzatától; a költő, az író önmagából teremt egy új világot, külön törvényekkel, amely magamagát igazolja, nem szorul rá a magyarázatokra, az életből vett témák mankóira. Kassák ezzel a témátlan novellaváltozattal egy új világtudatot akart megszólaltam, ehhez pedig, szentül hitte, nem közeledhetünk holmi elavult logikai normákkal, régi szabályokkal. Ehhez át kell alakítani az irodalom egész rendszerét — az igekötők használatától a mondattanig, kompozícióig mindent. Mindez már az avantgárd alapproblémáit érinti, ezekkel pedig Kassák nem szépprózai müveiben, hanem költészetében birkózott meg. Prózáját rövid, átmeneti időre jellemezte, hogy „lenyelte a logikát". Mindent ki akart próbálni, kipróbálta hát azt is, hogy eloldja magát az objektív külvilágtól. Ám e próbák után néhány esztendővel viszszatért az ábrázoló módszerhez, elkezdte írni Egy ember élete című önéletrajzát, mely épp rendkívül gazdag életanyagával tűnik ki regényirodalmunkban. Korai szépprózája eltörpül ennek árnyékában, ám nagyon igaztalanok lennénk a megszállott rendbontóhoz, ha nem lántnánk, hogy irodalomtörténeti cselekedetet hajtott végre, midőn első novelláit, regényeit papírra vetette.