Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Dokumentumok - A Ma és a Tanácsköztársaság. Közli: Cs. F.
diktatúra." Nem kétséges, hogy ,,a szellemi diktatúra" Uitz értelmezésében a Ma irányzatának hegemonisztikus helyzete lett volna. 2. A Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának irányítói -- személy szerint Lukács György és Szabados Sándor — kezdetben a Ma-csoport minden kérését teljesítették, hozzájárulva ezzel, hogy a Ma mielőbb a proletárdiktatúra kulturális életének vezető, meghatározó irányzatává váljon. Különösen föltűnő, hogy a papírínséges időszakban a Ma 1919. május 15-e után nem havonta, hanem kéthetente jelenhetett meg, sőt az eredeti 28 lap helyett 36 lapon, a lehető legjobb minőségű papíron. Még jellemzőbb, hogy Kassáknak a népbiztosság jóvoltából a nehéz helyzet ellenére a pillanatnyi igényeknél jóval nagyobb papírmennyiségre sikerült szert tennie. 3. A szociáldemokrata kultúrpolitikusok és publicisták a Mának biztosított előnyök láttán joggal vélhették, nogy a Közoktatásügyi Népbiztosság hallgatólagosan a Ma-csoportot ismerte el a diktatúra hivatalos irányzatának. 4. Lukács György nagyon is megalapozott vádak ellen kényszerült védekezni, mikor a Vörös Lobogó 1919. április 18-i számában a Fölvitagosításul címmel közölt nyilatkozatában többek között a következőt jelentette ki: „Eddig egyetlen hivatalos nyilatkozat vagy intézkedés sem történt, mely a Ma különös portálását bizonyíthatja." Az előzményeket ismerve e kijelentést mentegetődzésnek kell tartanunk, sőt talán önkritikának is, ám mindenképp egy kiegyensúlyozottabb kultúrpolitika beharangozásának. Érdekes azonban, hogy mégis ezt követően sikerült a Mának megkapnia a papírt és a nyomdai kapacitást a gyakoribb és nagyobb terjedelemben történő megjelenéshez. Cs. F. 1. A Ma művészcsoport munkaterve [1919. március vége] A Ma művészcsoport munkaterve A Ma folyóirat és a köréje csoportosult művészek az internacionális, világszemléletes tanító művészeteket propagálják. A kommunista gazdasági rendben az új kommunista kultúrájú embert. S mindezt idáig is eszközeinkhez mérten tettük, az emberi benső kulturális forradalmasítását akarjuk most már mennél intenzívebben tovább folytatni, hogy az új gazdasági renddel párhuzamosan az új maximálisan élni akaró és tudó kollektív individuumot mint típust kitermeljük. Szerintünk az új embertípust. A társadalom gazdasági forradalmasítása megtörtént. S mint ahogy minden eddigi társadalmi rendtől mereven elzárkóztunk, épp úgy elvárjuk most a Tanácsköztársaságtól, hogy minden lehető eszközzel megsegítsen bennünket az eddig is érte volt harcunk tovább vitelében, kiszélesítésében. Mi idáig is kritikán aluli anyagi és erkölcsi viszonyok közt megalkuvás nélkül és mégis egyre erősödve haladtunk utunkon. Magyarországon példátlan mozgalommá fejlesztettük ügyünket. Napról napra krajcárokon tengődtünk. De végre eljutottunk odáig, hogy a diákság és az olvasóbb munkásság mint az egyetlen fejlodésképes és internacionális irányhoz fanatikus lelkesedéssel csatlakozott mellénk. A háború alatt (1915-ben) A Tett címen antimilitarista, szélső szocialista lapot indítottunk. Ezt közismert okból betiltották. Erre a szűkös és még lehetetlenebb anyagi
