Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)
Az sem Kassák egyéni sajátsága, és szinte természetes, hogy a helyzet elemzése során saját korábban kialakított vagy éppen formálódó álláspontjára támaszkodik, és annak igazolását is keresi. Kassák „pártokon kívüli" álláspontja már 1919-ben kialakult. Távolsága a két munkáspárttól az 1920-as években egyre nő, bár mindvégig tagja volt a szociáldemokrata pártnak, barátság fűzte vezetői közül Mónus Illéshez, Szakasits Árpádhoz, és igényt tartott rá, hogy a szociáldemokrata mozgalom elismerje, és fórumot adjon írásainak. De még ennél is fontosabb volt számára a kis csoportban végzett nevelés, és így az esetményekben a maga útjának, tevékenységének igazolását kereste és találta. A Napjaink átértékelése egyik belső vezérgondolata, indulata éppen a Munka-kör létének, fontosságának igazolása, tehát az a meggyőződés és gyakorlat, hogy a nagy pártok akcióitól független kis közösség, szinte szekta működése az emberek egyéni nevelése, személyiségük kifejlesztése, az értékek átadása szempontjából fontos és egyedül lehetséges út. Ismeretes a Munka-kör ilyen jellege, belső szertartásrendje, távolsága a közvetlen politikai akciótól, „geometrikus" volta. Ezt a belső szerkezetet akarja kiterjeszteni, mintául állítani Kassák. A Munka-kör kivonulásokkal tarkított történetéről többen írtak. 43 Éppen ez idő tájt szűnt meg gyakorlatilag létezni, külső nyomás (a munkás-szavalókórusok hatósági betiltása) és belső egyenetlenségek miatt. A „kollektív individuum" kiformálásának szükségessége, a kis körök jövőt formáló, embernevelő szerepe Kassáknál — párhuzamban az európai avantgárd törekvéseivel — már pályája kezdetén fölmerült és következetesen képviselt gondolat volt, mely a Munka időszakában a tapasztalatok alapján csak megerősödött. Ez a törekvés, ez a magatartásforma a szocialista gondolat egyik fontos változata. Ezekben az években tovább formálódik — müvekben és deklarációkban — Kassák művészetszemlélete is. Az „agitprop" művészet, az utcaszínház és más formák ilyen éles elítélése nyilván a húszas évek végének egyéni tapasztalataira s főleg az ilyen típusú irodalmat felkaroló kommunista 100%-kai való vitára alapozódik. Az éles kirohanás ezúttal nem mentes személyes motívumoktól, sőt a Munka-kör belső vitáitól. A Napjaink átértékelése saját híveinek is szólt, sőt, talán a nem tudatos önkritika eleme is megtalálható benne. Mintha csak saját maga korábbi korszakával is vitatkozna. A nagy és jelentős művek előtérbe állítása, a polgári művészet értékeire való támaszkodás pedig történetileg egybeesik az avantgárd általános lehanyatlásával, az európai baloldalnak egy új realizmus felé való tájékozódásával és így egy irodalmi egységfront gondolatával. Felfogása így szélesebb keretbe illeszkedik: a kor világirodalmának törekvésével van szinkronban. Kassák ez időben írt szépírói műveiben is nyomon lehet követni politikai, esztétikai felfogásának alakulását, változását, a kor adta élmények lenyomatát. Ekkor születik egyik legegységesebb prózai műve, A telep és másik kisregénye, Az utak ismeretlenek. Mindkettő sajátos kommentáló, „kívülről nézett" technikával íródott. Az író mintegy felfeszíti a vásznát, lefesti önmagát mint alkotót, majd melléje külön felvázolja az alkotás tárgyát. E plasztikus-vizuális módszerrel ér el távolságtartást és elidegenítést is. Voltaképpen távolabbról szemléli alakjait, önmagát is. Mindkét kisregényben a tömeg, embercsoportok, a „proletár, nem szocialista" emberek és a Vándor, a Próféta áll egymással szemben:
