Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Szabolcsi Miklós: Az átértékelt átértékelés (Kassák Lajos 1934-ben)

gépész eszével gondolkozik a történelemről, a fasiszta a kalandoréval. A szocialistáknak a történelem kötött, a fasisztáknak szabad. A szocialista a holnapot ismeri, s a holnapot csinálja. A szocialista ügyét akaratánál hatalmasabb erők viszik győzelemre, a fasiszta a maga ideiglenes megoldásában bízik. Felfogása durvább, barbárabb, talán ellenszenvesebb, de közelebb áll a történelem természetéhez. A történelem talán nem szabad, de sokkal szabadabb, mint a szocializmus képzeli." „A szocializmus történelemfelfogásában — folytatódik Németh László gondolatmenete — sok rész let igazság volt, de egészében nem állja meg a helyét. A XIX. században keletkezett, és a XIX. század sajátos, talán soha vissza nem térő viszonyait tükrözi. A XIX. században valóban volt valami automatizmus, kifejtette, szélesítette és alkalmazta, amit kapott; az események egy irányba mutattak, a történelem fejlődésnek látszott. Visszatekintve tudjuk, hogy ez a fejlődés is kétértelmű volt, hanyatlás a fejlődésben, és fejlődés a hanyatlásban; s nyilvánvaló, hogy automatizmus egy idő óta egyáltalán nem szuperál. Nagyon is nyílt időkhöz értünk, melyek maguk keresik össze örökségüket; nem kifejtenek és alkalmaznak, hanem kezdenek és kockáztatnak. A szocializmus taktikája azért rossz, mert változatlanul ragaszkodik a XIX. század történelemfelfogásához." Ellenkező irányból bírál rendkívül élesen a kommunista Molnár Erik. Pálfai István névvel jelzett cikksorozata a kolozsvári Korunkban jelent meg.

31 Véleménye teljesen elítélő. Már a bevezető írásban úgy értékeli Kassák művét, mint a „munkásmozgalomban szerepet játszó kispolgár természetes önkielégülését". Kimutatja, hogy Kassák legfőbb gondolatai, marxizmusértelmezése Marx Adlernek, az ausztromarxizmus teoretikusának nézeteire vezethetők vissza. A konkrét események analízisében pedig — állítja — Kassák nem elemzi kellően mélyen a gazdasági tényeket, s „az eredmény az, hogy Kassák a német munkásmozgalom vereségének magyarázatába történeti véletleneket visz bele, a vezető egyének személyes tulajdonságában gyökerező véletlent. Individualista kispolgári hősteória ez, csupán megfordított alakban."

32 És ha nem a véletlent, akkor a pártszakadást kárhoztatja Kassák. Ez Molnár Erik szerint ugyancsak Max Adler köréből származó álláspont. Kassák idealista történeti szemléletig jut el. A mélyebb és hosszabb távú folyamatokat nem látja, megáll az ideológiai felszínnél. Nem veszi figyelembe a munkásmozgalom évszázados tapasztalatát. Amit helyébe állít, zavaros: „Az embernevelés utópista kultúrformuláját emeli a politikai front fölébe."

33 Molnár Erik sorozatosan cáfolja — idézetekkel és hivatkozásokkal — Kassák állításait, és azzal vádolja, hogy „a fasizmusról való kritika sem más, mint a fasizmus apológiája".

34 Hiszen — teszi hozzá — a Napjaink átértékelésének szerzője kiselejtezi mindazokat az erőket, amelyek a fasizmus ellen hatnak, és csak Hitlert tekinti követendő példának. Molnár Erik végső következtetése: Kassák „szociálfasiszta". Mi a szociálfasizmus? „Szociálfasizmus a munkásmozgalomban érvényesülő az az irány, amely a szocializmusért és a fasizmus ellen folytatott küzdelem leple alatt objektíve a kapitalizmust és a fasizmust támogatja azáltal, hogy a tömegeket eltántorítani igyekszik — ha kell, baloldali frázisok és baloldali manőverek segítségével — a szocializmus kivívására és a fasizmus legyőzésére alkalmas eszközök igénybevételétől. . ."

3S Kassáknál ,,ez az elmélet és gyakorlat maradék nélkül összeolvadnak a szociálfasizmus egységében".

36