Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond
Ismeretségük, kezdődő szerelmük — Kassák Lajosné szíves közlése szerint — Vágsellyén teljesedett be. Úgy emlékezik, hogy a sellyei parasztok komoran, előítéletektől nem mentesen szemlélték a meglett férfi és a fiatal lány kapcsolatát. Sellyei József és édesanyja emberségesen, szeretettel fogadták őket. Sellyei, mint a többi paraszt, bő gatyában járt a mezőre. Kassákné emlékezik egy tőle hallott történetre is: Egy parasztfiúhoz hozzákényszerítettek egy nemszeretem gazdag lányt. Esküvő után az ifjú férj nem tudta átlépni a szülői ház küszöbét, megbénult a lába. Kassák horgászni, útitársa fürdeni járt a Vágba. Ennek az író nem nagyon örült, eszébe jutott gyermekkori élménye, mikor is egyik játszótársa a Nyitrába fulladt. Igen, Kassák Lajos több évtizedes távollét után hazatért szülőföldjére. Egyébként Sellyei József is az érsekújvári gimnáziumban tanult három esztendeig. Ő anyagi okok miatt, a koraérett Kassák dacból, az úri élet „előszobájától" irtózva hagyta ott a gimnáziumot. Adjuk át most a szót Kassák Lajosnak, aki a sellyei partokon tett látogatásáról riportban számolt be a Kelet Népében} 02 Kéziratát a következő levél kíséretében küldte el Móricz Zsigmondnak: Kedves Barátom! Mellékelten küldök egy írást, amolyan színes cikkféle, vágsellyei látogatásom alkalmából. Szeretném, ha megfelelőnek tartanád a Kelet Népe számára, és nagyon szeretném azt is, tekintettel betyár helyzetemre, ha ki tudnád utalványozni a honoráriumot. Remélve, hogy sikerült közel férkőznöm a szívedhez, maradok őszintén tisztelő híved Budapest, 1940. VIII 9-én. Kassák Lajos 103 Cikkét így kezdi: „A Vág melletti Sellyén élek. Egy hét óta már, s talán még egy hét engedélyeztetik számomra. Micsoda áldás, hogy a magamfajta ember az esztendő 365 napjából 336 órát falun tölthet, távol a nagyváros zűrzavarától, ott, ahova, mint szűkebb hazájába, állandóan visszavágyódik! Valamikor nagyon régen kiszakították gyökereimet a falusi templomtorony árnyékából, de hiába értek azóta örömök és megpróbáltatások, ősi ízek csiklandják az ínyem, éjszaka a csöndes négy fal között olykor visszahallom a gyermekkoromban üldözött állatok visongását, a párzó galambok bugását az eresz alatt, és érzem a szérűskert száraz és fanyar illatát." Már a Kirándulás a hegyre is egyfajta kiszakadás volt a nagyvárosi nyüzsgésből. A sellyei üdülés ennél jóval több: „bizonyos rég áhított nyugalommal henyélek, és bámulom magam körül a parasztok életét", a magasan fekvő kisalföldi tájon most folyó aratást, a gyermekzsivajt — itt még nem ismerik az egykét! „A portán, ahol szállásomat ütöttem fel, egy alig ötvenéves özvegyasszony az úr, és hat unoka játszik, verekszik, sír és trombitál körülötte azokon a cifra fatrombitákon, amiket a vásáron kaptak ajándékba." Az unokák: Sellyei Józsefnek és testvérének gyermekei. Kassák a magyarországinál fejlettebb, korszerűbb faluképpel találkozik; a Csehszlovák Köztársaságban magasabb volt az életszínvonal, mint a falukutatók mintavételében megörökített magyarországi falvakban, s ennek tárgyi rekvizítumait — a téglából épült korszerű házakat például - az impériumváltozás még nem tudta tönkretenni. Hasonló
