Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)
Tanulmányok - Szabó György: Az „expresszív dinamizmus" megjelenése Kassák fiatalkori költészetében
Mert tevéled csak merész sasok szállnak, A Te utadon nincsenek határok; Ura vagy az Eszmének, Vágynak. Tiéd a Gondolat, az Erő, a Cél — 21 Ez a felhabzó érzés nemcsak a „vértelen világ" ellenében s a „merész sasok" röptével a régit elutasító új végtelenség erőszakát sejteti, hanem még izgatottságában is rímel a versenyautomobil (Óda a verseny-automobilhoz) Marinetti által megrajzolt ördögi monstrumára: Hajrá, jó démon, tied vagyok egészen . . . vigyél, süket a föld, a nesz hiába rezzen, vak az égbolt, csillag hiába lobban, sarkantyúzom a lázam és a vágyam, karddal verem érc-paripámnak orrát! . . . 0 szél, ez a te mohó lihegésed megmérhetetlen Végtelen, mely elnyelsz! .. . Ah! Ah! 22 (Kosztolányi Dezső ford.) Jó démon, jó Lucifer — e művészi gondolat a századvég satanizmusából kerül elénk akkor is, ha az új technika csodája tűnik föl benne, hogy általa érjük el az űrben az igazi, a múlt kötöttségeitől mentes szabadságot. Ne kutassuk, mit is érthetünk pontosabban e szabadságon, mely most még nyilvánvalóan a személyiség korabeli béklyóitól való megszabadulást jelenti, s később tágul majd Kassáknál „kollektívvé". Maga az 1909-es, 1910-es rokon gesztus a csakugyan érdekes, a mindkettőjükben megnyilatkozó logika azonossága — akkor is, ha egymásról ez időben még semmit sem tudnak. És ennek az azonosságnak a magyarázója csak az indulás szellemi pozícióinak rokonsága lehet. A futurizmus közvetlen hatása Kassákra jó ideig nem mutatható ki. Már a kezdetekben olvashatott ugyan hosszabb-rövidebb tudósításokat a mozgalomról, stílusából azonban még 1914 elején is hiányzik Marinetti hatása. 23 Költészetének lényeges átalakulása sem az olasz teoretikusnak, hanem Walt Whitmannek köszönhető. 24 Ha viszont arra a „közös nevezőre" utalunk vissza, mely a különféle országok avantgárd mozgalmainak vezetőit — mint esetünkben Kassákot és Marinettit — a XX. század tízes éveinek elején akarva-akaratlanul összekötötte, ha a századvégi rossz-érzet kivetítésének, a korabeli jelen elutasításának és a kitörés áhításának rokon szellemiségére gondolunk, akkor elképzeléseik párhuzamossága — a személyes vagy közelebbi eszmei ismeretség hiánya ellenére — filozófiai és stiláris síkon is szembeötlő. Meglepően azonos költészetükben, hogy a statikus állapotfestés helyett mindketten az expresszív dinamizmustól várják a költészet megújulását.
