Csaplár Ferenc szerk.: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1987)

Tanulmányok - Tasi József: Kassák és Móricz Zsigmond

i) Egy ember élete. VIII. köt. Kommün. Bp., [1934.] I. h. j) Hídépítők. Regény. Bp., 1942. Singer—

Wolfner k. Dedikáció: „Móricz Zsigmondnak igaz barátsággal Kassák Lajos." Ugyancsak a Móricz-hagyatékban található Kassák Lajos alábbi, Móricz Zsigmondnak szóló levele: Kedves Mester, a küldött könyveket megkaptam — és nagyon örülök nekik. Őszinte tisztelettel köszönti: Kassák Lajos

1 A dátum nélküli, tintával írt levél Kassák Lajos nyomtatott névjelzésű levélpapírján maradt ránk. Bizonyára még az első világháború idején íródott, valószínűleg 1917-ben. A rövid levél udvarias hangja és a Kassák Emlékmúzeumban felbukkant egyetlen dedikált Móricz-kötet — az 1917-es kiadású Szegény emberek — e dátumot sugallja. 1920 után a két író már tegeződött. Kassák Lajos Móricz-kötetei elkallódtak, az említett elbeszéléskötet is egy ismeretlen gyűjtő tulajdona. Feltételezzük, hogy Móricz Zsigmond a Ma szerkesztőjének küldte meg 1917-ig megjelent fontosabb köteteit, s a két író későbbi barátsága további -• egyelőre ismeretlen helyen levő — dedikált kötetekre enged következtetni. KASSÁK ÉS KÖRE A FORRADALMAK ELŐTTI MÓRICZRÓL Kassák Lajos az Egy ember élete ötödik könyvében, a Kifejlődésben az 1912-es évre teszi Móricz Zsigmond műveivel való közelebbi megismerkedését. Első benyomásai nem a legkedvezőbbek: „Móricz Zsigmond dolgait megjelenésükkor elolvastam, nem váltottak ki belőlem különösebb érzéseket. A nyugatosok szinte abszolút értékű írónak tartják, a konzervatív lapok támadják, ő középütt áll, és sűrű egymásutánban jelenteti meg a dolgait. Első könyve a Hét krajcár volt, föltűnt vele, és egyszerre beérkezett író lett. Annak idején elolvastam, meglehetősen hidegen hagyott. [. . .] A szegénységet jól ismerem minden keserűségével, kitáruló érzel mess ég ével, de mégis inkább kitalálásnak hat ez a történet, mint átélt életdarabnak. Valami iparművészeti munkára, valami faragványra emlékeztet engem."

2 Kassák tehát érzelmes és — kimondva-kimondatlanul — szecessziós történetnek látja a pályakezdő Móricz első nagy novelláját. A Sárarany iránt sem rajong, nem osztja Osvát lelkesedését. Szerinte „azok, akik a könyvet dicsérték, valamennyien városi emberek. Figuráit összehasonlítják a népszínművek csinált, elstilizált figuráival, s azt mondják: Móricz az igaz parasztot mutatja meg regényében. Én úgy érzem, hogy az ő parasztjai is stilizált figurák." Lehet, hogy benne van a hiba, véli, mert ő, aki gyermekkorát szláv parasztok között töltötte, nem találkozott Turi Danikkal.

3 Érdekes, hogy a Kassák említette szláv parasztok alig bukkannak fel az Egy ember eietében, ellenben kulcsszerepet kapnak az író korai prózájában (Életsiratás, Egy szegény lélek megdicsőülése, Misilló királysága). Misilló voltaképp egy szlovák Turi Dani, ponto-