Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)
rázatra annak ellenére is, hogy okait és költői következményeit Rába György már meggyőzően kifejtette. 19 1908 egyaránt hozott sikert és kudarcot Babits Mihály, a fiatal tanár számára: Schöpflin Aladár, a Vasárnapi Újság rovatvezetője szerkesztői üzenetben hárította el Turáni induló című versének közlését, Osvát Ernő viszont arra kérte, küldje el neki, azaz a Nyugat szerkesztőjének összes verseit. A Holnap őt is közölte, de az antológia bírálói közül a legtöbben ugyancsak elmarasztalták; igaz, egyidejűleg néhány szép elismerésben is részesült. Mindenesetre Babits még 1928-ban is úgy érezte, hogy félreértették A Holnapban megjelent verseit: „Engem az eset rendkívül megrendített: a lelki alapjaimban rázkódtatott meg [...], megmérettem, és éppen az ellenkezőjének találtattam, mint akinek hittem magamat." 20 Bálint Györgynek még világosabban fogalmazott öt év múlva: „Első verseim forradalmárrá avattak az akkori közönség szemében. Semmi forradalmi nem volt ezekben a versekben. Sőt, ellenkezőleg: a régi nagy költészet hagyományaihoz tértek vissza." 21 1910—11-ben írott tanulmányai mindenekelőtt a „hipermodernség" vádját akarták cáfolni, és a maga törekvéseit a költőelődök újra olvasott és a közfelfogástól eltérően értelmezett örökségéhez kapcsolni. Ebben az értelemben helytálló tehát az a fölfogás, amely önportrékat lát az Arany és Vörösmarty tanulmányokban, amelyek azonban az önigazolás szándékából fakadóan sok, irodalomtörténetírásunkba azóta rég beépült, de akkor vadonatúj gondolatot is megfogalmaztak, illetve inkább felvetettek. Semmiképpen sem szeretnénk belebonyolódni az Ady—Babits viszony kérdésébe, amit az elmúlt években többen és igen alaposan elemeztek. 22 Annak megállapítása azonban nem nélkülözhető, hogy az Ady-kérdés erősen közrejátszott Petőfiről, Aranyról és Vörösmartyról szóló mondanivalójának a kialakításában. Itt is Rába Györgyre kell hivatkoznom, aki világossá tette Babits álláspontját. Magyarázatának kiindulópontja költői alkatuk és költői törekvéseik alapvető különböző volta. Ez azonban önmagában aligha késztette volna Babitsot, hogy Adyval — akinek zsenialitását, hatalmas tehetségét legföljebb (kicsit valószínűleg Kosztolányi véleményétől befolyásolva) csak barátjához 1906. február 21-én írott levelében vonta indulatosan kétségbe — kritikusan foglalkozzék. 23 Azok a bírálatok kényszerítették erre, amelyek első versei alapján a mindössze hat évvel idősebb költő uszályához ragasztották. Ma már világos, ebben mindössze annyi volt az igaz, hogy Babits föllépése és Ady halála között kétségtelenül az utóbbi volt az „új irodalom" legfényesebb csillaga, a Nyugat köré csoportosuló írók vezéregyénisége. Ez egyáltalában nem zárta ki, hogy mellette Babits önálló költői világot teremthessen, és a maga útján előre léphessen. Ugyanakkor érthető, hogy nem tudta kivárni, míg művészetének meggyőző ereje ezt az önállóságot és külön utat elismerteti: annál kevésbé, hiszen mindennek a belső 40 Lényegében ezzel a kérdéssel kezdődik Rába kitűnő monográfiája, majd többszörös érintés után ezt fejti ki a Babits elfojtott duk-duk afférját tárgyaló fejezet. I. m. 7—10, 253—277. 1. és más helyeken. Gondolatmenetét a következőkben utalások nélkül foglalom össze. n Interjú Bende Lászlónak: A jubiláns Batbits elmondja [. . .] In: Babits Mihály összes művei I. k. 534. 1. Bp., (Sajtó alá rendezte Török Sophie) Idézi: Rába György: i. m. 254. 1. 1 Uo. 254. 1. - V.o.: Kardos Pál: Ady és Babits kapcsolata 1919-ig. In: Act. Univ. Debr. VII. k. Debrecen. 45—59. 1.; Babits Adyról (Dokumentumgyűjtemény. Válogatta és szerkesztette Gál István.) Bp., 1975. 277. 1.; Eörsi István: Dokumentumgyűjtemény. In: Élet és Irodalom 1976. 9. sz. : Melczer Tibor: L,edorongolás. In: Met és Irodalom 1976. 14. sz.; Rába György: Babits és társai hívebb emlékezetéért. In: Napjaink 1976. 8. sz.; Melczer Tibor: Babits Adyról. In: Itk 1977. I. 118. 1.; Rába György: i. m. 268—272. 1. 23 BJK 109—110. és 111—116. 1. — Érdekes az utóbbi levél azért is. mert tanúsítja, mennyire fölizgatta Babitsot Ady költészete.
