Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Ambrus Katalin: Babits Balassi-képe. Függelék: Babits Mihály: Balassa
zsarnok, mint olasz kortársai, de magyar nyíltságával még őszintébben az; a keverék azonban nem szerencsés; s éppoly kevéssé alkalmas a talaj. A derék Magyarország nem Itália. Balassának nincsen itt talaja, s forrongó indulatainak minden kitörése félszeg csínyeket, kicsinyes felsülést, halmozódó ferde helyzeteket eredményez. Egész sorsában van valami végtelenül sivár tragikum. A költő nem jobb mint kora, s nekünk szinte rosszul esik ma olvasnunk az utasításokat, melyeket török foglyai kínzatására ad („nem kegyetlenségnek ostentatiójából, hanem igen szívem szerint s bosszúságomból"); vagy a cinikus kijelentéseket érdekházasságáról, és érdekből való szeretkezéseiről. Csakugyan érezzük ilyenkor, hogy egy családból való ama hírhedt Balassa Menyhérttel. Vallást és aszonyt úgy cserél, mint amaz, kedve és érdekei szerint. Máskor csupa harci kaland gyanánt vásárokat foszt ki; Hatvan ostrománál pénzes boltokat tör fel.. . Sötét kép, s talán nem is való ez ünnepség transzparense elé; mégis fel kellett emlegetni egy elrontott életnek e sötét emlékeit, mert hozzátartoznak az emberhez és a nagy költőhöz is, akinek húrjairól épp ezek csalják ki a legemberibb és legkeresztényibb hangokat; a bűnbánat hangjait. Az Isten fényes és sötét szálakból tarkázza a lelkek szőttesét, s a bűnök fekete foltjai mellé odaszövi csillogó könynyek gyöngyszemeit. Balassa élete nem a dicső bűnök sikereinek monumentuma, mint az olasz renaissance némely alakjáé: nála mindez a moral insanity valahogy nincs helyén és nem használ; anyagi helyzete nem javul vele, ellenkezőleg, megromlik, vagyonát elveszti, ellenségei megsokasodnak, végérhetetlen pörökbe bonyolódik, minden hatóságot maga ellen lázít, s ahogy maga mondja, ő lesz „ a község csudája Magyarországban"; a végén jön a dicstelen lókupecség, s kétségbeesett tervek: elmegy a parmai herceghez zsoldosvezérnek . . . vagy török hitre tér ... Aztán a bujdosás, az „Óceánig" . . . Mi e sivatag, elferdült élet vigasztalása? mely nélkülözte a család és az otthon melegét, a hasznos munka fényét, a rendezett emberi helyzet öntudatát? Bizonyos, hogy voltak vígasztalások itt is. A szép erdő-mező „sétáló palotája" hosszú portyázásokon. Mely költőnek volt jobb dolgozószobája? Burckhardt szerint a „természet felfedezésének" kora volt ez, s Balassa, olasz kortársaitól függetlenül, spontán és mohón itta a magyar tájak gyönyörűségeit. Családja a „jó vitéz legények" csapata volt, akik kalandjain követték, s akikre mindig meleg emberséggel gondol. Munkája a harc, a török háború, mely a régi perzsa háborúkhoz hasonlóan, a kultúra harca volt a barbárság ellen, s melynek jelentőségét teljesen átérzi, talán először fejezve ki igazán pregnánsan, Magyarország évszázados históriai szerepét: „Ki kereszténységnek viseled paizsát." De a harc ránézve apró és dicstelen kalandokká forgácsolódik szét, s e fegyelmetlen kalandok ódiuma végre hazájából is kiűzi, melyért harcolnia kellene. Vagy Cupido űzi ki, amint maga mondja egy versében, Cupido, aki hatalmasabb Marsnál? A szerelem nagy kiélési lehetőség e sivár életben, s nincs a magyar irodalomban költő, aki speciálisabban szerelmi költő lenne mint Balassa. Futó kalandoktól a nagy, életet átfogó érzésig, gőgös csapongástól a könyörgő megalázkodásig, a szerelem egész skálája szóhoz jut benne, s a csodálatos lovagi gyöngédség platónikus akkordjaitól Kegyes vidám szemű Piros rózsa színű Én édes fehér hölgyem egészen a futó kalandok eszeveszett érzéki zenebonájáig:
