Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Ambrus Katalin: Babits Balassi-képe. Függelék: Babits Mihály: Balassa

AMBRUS KATALIN: Babits Balassi-képe 1910-ben közli a Nyugat Babits Mihály Petőfi és Arany című esszéjét, melynek egyik megállapítása: „Aranyban, mint irodalomtörténészben, az esztétikai ízlés és tudás egyesül a múlt iránti nagy érzékkel."

1 Értékelését átformálva alkalmazhatjuk így is: Babitsban, mint esszé-íróban, esztétikai tudás és ízlés egyesül a múlt iránti nagy érzékkel. Hogy: „egy-két balassias zengésű költeményt, egy kevéssé sikerült kurucos verset nem számítva, a magyar hagyomány Berzsenyi, Vörösmarty, Arany volt az ő számára"

2 — sommás ítélet, de az eszszéista Babits munkásságára nem alkalmazható. A tudatos múlthozfordulás, felfedezési vágy, megmerítkezés egy nemzedék közös sajátossága, ahogyan Berzeviczy Albertnek válaszolja Babits: „Sőt épp mi, a Nyugat első generációja, voltunk azok, e század kezdő évtizede végén, kik az akkori tegnap — a kilencvenes évek — elfakult lanyhaságából régebbi magyar múltnak frissebb forrásaihoz áhítoztunk vissza: Ady a kurucokhoz, Csokonaihoz; mások Vörösmarty vagy Berzsenyi felé."

3 A nyugati kultúrához fordulni, befogadni izgató, új áramlatait egyben a magyarság érzés tudatosulását, a nemzeti öntudat kiteljesedését, beérését is jelenti az első generáció számára. Példaként idézve Dóczy Jenő 1918-ban leírt gondolatait: „ami irodalmi mozgalmainkat mindig jellemezte: az író a nyugati kultúra részesévé válik s ugyanakkor nemzeti öntudatra ébred, egy fejlettebb élet és irodalom hatása alatt magára eszmél, s a befogadott idegen elem lelke kohójában magyarrá, sőt nemzetivé izzik."

/l A „nemzetietlenség" vádja ellen védekezésül, törekvéseik elismertetése érdekében a nyugatosok kétirányú érvelést alkalmaztak, tehát: érveltek a magyar kulturális múlthoz való mélységes és termékeny ragaszkodással, és a nyugati hatások „magyarított" és folyamatos befogadásának öntudatosító hatásával. De Babits értelmezése szerint: a Magyarság és a Nyugat viszonya nem mentes az ellentmondásoktól. Alaptétele: a magyar kultúra szerves alkotóeleme, különleges színfoltja a keresztény európai kultúrának, tudatosan vált azzá, bizonyítva a magyarság életképességét, hiszen „az első nyugatos nem Ady és nem is Ignotus: még csak nem is Kazinczy vagy Széchenyi, hanem maga 1 Babits Mihály: Petőfi és Arany. In: Esszék, tanulmányok (Szerk.: Belia György) Bp., 1978. I. k. 177. 1. 2 Kardos Pál: Babits Mihály. Bp., 1972. 519. 1. 3 Babits Mihály: A kettészakadt irodalom. In: Esszék, tanulmányok II. k. 172. 1. 4 Dóczy Jenő: Irodalmunk és a nemzeti szempontú kritika. Nyugat 1918. II. 460. 1.