Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Ferenczi László: Babits, Denis de Rougemont, Priestley és a többiek

megjelent. Szuverén alkotás, mint a Babitsé is, noha azzal éppen ellenkező szem­léletet fejez ki. A mindenkori nagy alkotókat végsősoron a mindenkori „boss"­ok, főnökök propagandistájának tartja. Személyes rokonszenvére azok tarthat­nak számot, akik szembeszegülnek az irányítással, mint például Michelangelo, aki lázadt a pápák útmutatása ellen. Upton Sinclair műve egy helyén gúnyo­lódik azokon, akik a Standard Oillal ugyan szembe mernek szállni, de apró írástechnikai változtatástól, újítástól megijednek. De ugyanő megrója Alfred de Musset-t azért, mert a Nuits verseit nem egy, hanem több nőhöz írta, és sajnál­kozik azon, hogy ezt a példát angol és amerikai költők is követik újabban. A babitsi l'art pour l'art nemcsak a politikával, hanem a vallási és szexuális erkölccsel szemben is védelmet jelent. A Babits— Priestley, Babits—Sinclair ellentétet lehetne magyarázni a kato­tolikus—protestáns vagy szűkebben a katolikus—puritán különbözőséggel is. Ilyen magyarázatok azonban nem tartoznak illetékességi körömbe. Két meg­jegyzés azonban Babits katolicizmusát illetően mégis szükségesnek látszik. Először: Babits megjegyzéseiből, stiláris fordulataiból nyilvánvaló, hogy nem szerette a neofitákat, ízlését bántották, akár a német romantikusokról legyen szó, akár a francia ún. újkatolikusokról. Másodszor: a vallási különbözőségek nem akadályozták abban, hogy a vi­lágirodalom protestáns nagyjairól a legmélyebb ronokszenvvel beszéljen, Mil­tont és Shelley-t is beleértve. Nyilván tudott kortársának, T. S. Eliotnak átér­tékelési kísérletéről, amelynek elsősorban Milton és Shelley volt az áldozata és amely nem volt mentes bizonyos protestáns ellenességtől, sem liberalizmus elle­nességtől. Babits nem ment a kordivattal, még ha a Themze partjáról jött is az. Himnikus lendülettel írt Miltonról és Shelley-ről. Akkor sem követte a kordiva­tot, ha a Szajna partjáról érkezett, sohasem volt hajlandó Léon Daudet és más nagyhatású antiliberális publicisták nyomán a XIX. századot ,,butá"-nak bé­lyegezni. * * * A huszadik század elején, az I. világháborút megelőzően már közhely számba megy, hogy az igazi érték világirodalmi értékkel egyenlő. Erről beszél a Columbia egyetem világirodalom története, 31 mely Homérosz példáján hang­súlyozza, hogy az igazi érték a helyinek, a korhoz kötöttnek és az univerzális­nak szerencsés találkozásából születik. Az értéket a világirodalmi értékkel azo­nostíja Ezra Pound is, a provenszál költészet felfedezője és fordítója, aki a modern művészeti törekvéseknek (Brancusi, Joyce, T. S. Eliot stb.) egyik leg­lelkesebb propagálója egy másik amerikaihoz, Gertrud Steinhez hasonlóan (noha nem rokonszenveznek egymással). Gertrud Stein William James tanít­ványa a Harvard egyetemen, és Rába György kutatásai szerint Babits vers­struktúráját James filozófiája határozta meg. A modern irodalomnak Babits nem kevésbé lelkes híve, mint bárki más, de nem azért, mert modern, hanem azért mert irodalom. Irodalomtörténetét két nemzedéktársával zárja. Dantei méretűnek tartja mindkettőt, és tudjuk, Dante volt számára a legfontosabb író a világirodalomban. Az egyik Ady, magyar és kálvinista. A másik Proust, francia és félzsidó. És ráadásul regényíró. Meg­jegyzendő még, hogy Babits lelkes mozilátogató, aki a legifjabb művészetet, a 31 Lectures on Literature. Columbia University Lectures. New York, 1911. 27. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom