Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Reisinger János: „Hanem hát ki vált meg engem?" (Babits és a kereszténység; Babits és a katolicizmus)

Ezzel szemben az értelmetlenséget, a kilátástalanságot, a Semmit mint lehetséges értéket — akár Istennel is azonosítható „értéket" — Ady a maga költői világában határozottan elhárította. „Mert szörnyűséges, lehetetlen / Hogy senkié, vagy emberé / Az Élet, az Élet, az Élet" — vallotta a Menekülés az Űrhöz című versében. Csakhogy ez az elhárítás, ez a fölülkerekedés nem a legbiztosabban ment végbe nála. Ady mindvégig az „Élet" dalosa, s a legfőbb bizonytalanságot éppen ennek körülhatárolatlansága szerzi. Időről időre változó értékekkel ruházza fel, attól függően, hogyan enged áldozatot legfőbb céljának, az „Asszonynak". Ady számára az „Élet" „vásár", melyből mindenkor „a legszebb vásárfiát" szeretné a magáénak tudni (A Hágár oltára). Ady istenképe — az „Élet" egyes jelentéseinek megfelelően — a Kosztolányiéhoz képest tarkaságig változatos Deus absconditus. Hiánya nem tragikus, mint a Számadás költőjénél, legföljebb nyugtalanító. Számára azért válik kiismerhetetlenné az Isten, mert túlságosan sok arcot tulajdonít neki, s míg békülne az egyikkel, már háborogni készteti a másik. Életművén végigtekintve amennyi meghasonlottságot, annyi istenarcot látunk, s hogy ideig-óráig mindegyikben hisz is, egyáltalán nem meglepő, hiszen legkivált önmagában szeretne hinni. Találóan mondta Illyés: „Ady vallásossága. Az első istennek megadta magát".

31 A költő valamennyi kalandja jelen van ezen az istenarcon, de nem elhanyagolható többlettel. Jóllehet a teremtmény teremti itt a Teremtőt : ez egyúttal fölfedezi izzó vágyát is, mellyel személyes összeköttetést keres vele. Sem Kosztolányi, sem Babits istenes verseiből nem érződik ki ennek a benső kapcsolatteremtésnek a vágya. Az Illés szekerén kötet első ciklusából nem véletlenül olvastatott föl magának időről időre: imádságoknak tartotta a Sion-hegy alatt költeményeit, a mai olvasó számára sem alaptalanul.

32 Babits szemszögéből mind Kosztolányi, mind Ady istenképe végletes, ő sosem ment el addig, hogy Isten jelenlétének hiányából olyan keserű következményekig jusson, mint Kosztolányi, minthogy ezt a jelenlétet csupán közvetetten, közvetítőkön keresztül kívánta és kereste, az Ady-féle vágy tehát ritkán parázslott benne. Invokációi többnyire stilizált istenarchoz irányulnak (Ima, Zsoltár gyermekhangra, Zsoltár férfihangra stb.), hangnemük előbb a spinozai-nietzschei sztoikus hősiesség (Ima, Októberi ájtatosság), később a szónoké (Miatyánk, Húsvét előtt, Fortissimo, A Jóság dala stb.), de a kifejezés sokszoros áttételeivel Babits gondoskodott róla, hogy eldönthetetlen legyen, vajon a kereszténység, filozófiai tételek vagy önmaga teremtette Istenéhez szól-e. Azokban a műveiben van legtöbb ellentmondás, melyek szinte kényszerítőleg kívánnák a kereszténység Deus revelatusának, a vele való kapcsolatnak a megjelenítését (Ádáz kutyám, Jobb és bal, Az elbocsátott vad, Jónás könyve). A Szentírás szerint becsületesebb megállni az okoskodással, ha nyilvánvaló magyarázat nem kívánkozik. Babits föntebbi megnyilatkozásaiban a költői világkép gyengül meg, hiszen Isten meg- és kiismerhetetlenségét sugallva mégis vele érvel. Emberközpontú istenhit ez, s forrásait Augustinus és Kant hatásában mérhetjük majd igazán fel. 31 Illyés Gyula: Naplójegyzetek. Magyar Csillag, 1943. III. 555. 1. 32 Ady vallásos költészetének legkiválóbb, legtárgyilagosabb elemzését Veöreös Imre: Az Istenhez való viszony Ady költészetében és életében című dolgozatában találtuk (Lelkipásztor, 1978/1—2.), melynek módszerét, megállapításait jelen tanulmányunkban igyekeztünk hasznosítani.