Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Nemes Nagy Ágnes: Alany és tárgy
A magyar költészet kivételesen tömör jelzőivel van itt dolgunk. A lassansiető költő nem ér rá, hogy látomását kifejtse, csak beledobja a hömpölygő mondatrendszerbe hasonlattömbjeit, a felhőket, mint Danaida-lányokat, a nap sziszifuszi kövét, amelyek mindegyike külön verset érdemelne, s továbbmegy. Mert hát a fiatal Babits éppolyan tömör, mint amennyire pazarló. S bonyolultságában is egyszerű. Lehet-e egyszerűbben, világosabban, az ősi példabeszédek nyelvét kölcsönkérve, föltenni a záró kérdést? mert vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? S ezzel voltaképpen a vers be is volna fejezve. Mire való a halállal záródó élet? Minek a lét, ha megsemmisül — kérdi a költő fennhangon azt, amit magában mindenki megkérdez egyszer-másszor. De Babits nem áll meg itt. Mélyen jellemző módon továbblép: eggyel többet gondol. Egész fiatalkori műve tele van ilyen továbblépéssel, túllendüléssel. Meglepetés a zárósor. Mert a költő azt is megkérdezi a fűszálról: miért szárad le, hogyha újra nő? Ennek a zárósornak az értelmét filozófiai műszavakkal is körül lehetne rakni. Mindenesetre itt már nem az egyes fűszálról van szó, a személyről: az ellenkezőjére fordult kérdés, ez a mély, logikai szójáték, a fűszálak fajtáját, nemét, családját veszi célba, a tenyészet egészét. Azt a képtelenül hanyag tenyészetet, amely elmével oly nehezen megközelíthető módon tékozolja a létet és nemlétet. Ez a két verssor: Miért nő a fű. hogyha majd leszárad; s miért szárad le, hogyha újra nő — két tűz közé teszi a létezés képtelenségét." Amit ehhez az elemzéshez hozzáfűznék, az látensen megtalálható az eddigiekben is. Kiélesítését mégis szükségesnek tartom. A szerkezetről van szó. Való igaz: az a három határozó, a midőn, olyankor, ott, a szerkezetnek csuklója, fordulópontja. Hozzá kell tenni azonban, hogy mindegyikhez csatlakozik egyegy (aránylag) rövid közlés, kijelentés, amely a vers tartalmi vázát hordozza, hogy utána a közlés ömlő. áradó részletezése következzék. A szerkezet világos, élesen tagolt és ugyanakkor zsúfolt, sokfelé hajladozó, kanyargó. S ez az, ami a fiatal Babitsra annyira jellemző: világos és indázó, áttekinthető és bonyolult, célratartó és kitérőkkel teli. A fiatal költő mindent akar a világból és önmagából, minden részletnek utána futtatja versét, ugyanakkor mégsem engedi ki kezéből a gyeplőt. így írnám le ezt a szerkezetet: Esti kérdés Első közlés (Midőn az est ... a földet eltakarja) Első részletezés Második közlés (Olyankor bárhol járj a nagyvilágban) Második részletezés Harmadik közlés (Ott. . . arra fogsz gondolni . .. mire való?) Harmadik részletezés Záróközlés (összefoglaló kérdés)