Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - W. Somogyi Ágnes: Babits Mihály fényképei a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Ikonográfia) - Sára Péter: Babits legkedvesebb tárgyai közt

Esztergomi betegágyán. Esztergomban is ez volt Babitsnak a legfontosabb munkaeszköze.

34 Életművének legjelentősebb részét ezen a kicsi, hordozható írógépen írta. írógépe iránt érzett szeretetéből született meg 1926-ban prózai költeménye: Most eleresztem ujjaimat az írógép billentyűin, és nézem, mit írnak? Szaladjatok, kis csikók, szaladjatok! Az alaktalan márványtömbben szobrok rejtőznek ... a legszebb szobrok, minden szobor . .. csak ki kell fejteni, így rejti magában az írógép billentyűzete is a legcsodálatosabb költeményeket — vigyázzatok, ti csodálatos ujjak, micsoda sorrendben ütitek le őket! Öh milyen nagy, különös, veszedelmes dolgok bújhatnak itt — mennyi felelősség van rajtatok, ti könnyelmű ujjak . .. Mit rejtesz magadban, te szörnyű gépecske, ami nem esik az Észnek útjába? Talán a Legnagyobbra, Legfélelmetesebbre, ami tebenned van, csak a Véletlen szörnyű mondulata tapinthat rá? (Szimfónia az írógép előtt) 34 Az írógépről és az írógéppel bajlódó költőről talán Illés Endre írta a legfelejthetetlenebb sorokat. — „Az üvegezett verandán találtam rá, írógépe mellett [. . .] az öreg írógép keményen kattogott: Babits ismét regényt írt, az Elza pilótá-t. [. . .] A regényről akartunk beszélni. [. . .] De amikor az előhegyi verandán az írógépbe fűzött szalag fölött rögtön a regényre tereltem a szót — mégis nehezére esett a nyílt vallomás. — Az írógépszalagot nézed? — kérdezte végül. Pedig csak őt figyeltem, elkínzott zavart arcát. — Hát ezt a szalagot nézheted is .. . Mielőtt tavasszal kijöttünk volna Esztergomba, elhatároztam, újat veszek. Azután megfeledkeztem róla. Lezártam az írógépet, s hoztam benne a régi szalagot. Csak itt vettem észre, hogy a régi. Most menjek le a városba? Hátha nem is találok Esztergomban megfelelőt? Vagy írjak Pestre? Kit fárasszak vele? Nekivágtam a munkának a régi szalaggal... És már diadalmas közlékenységgel folytatta: — Es nézd, még ugyanaz! Már egészen kopott, nincs rajta semmi festék, és szakadozik is . . . De megtanultam, hogyan kell írógépszalagot összevarrni. Igaz, most meg folytonosan megakad, de már csak ezzel fejezem be a regényt!" Illés Endre: Előhegyi pillanatok In: Krétarajzok. Bp., 1970. 222—223. 1.