Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - W. Somogyi Ágnes: Babits Mihály fényképei a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Ikonográfia) - Sára Péter: Babits legkedvesebb tárgyai közt

SÁRA PÉTER: Babits Mihály legkedvesebb tárgyai között Babits példázza talán a leginkább, hogy a köztudat sokszor szinte a valósággal ellentétes képet is őrizhet valakiről. Még napjainkban is sokan hiszik, hogy Babits Mihály a magyar irodalom egyik legéletidegenebb, legéterikusabb költője. Ez a kép azonban nyilván nem életművének ismeretében fogant, hanem bizonyára a politikai szélsőségektől visszahúzódó, a magánéletében erősen zárkózott ember magatartása, életstílusa nyomán formálódott meg. Babits irodalmunknak egyik legműveltebb, legolvasottabb költője. Nagyon szeretett olvasni, szinte egész életét könyvek között töltötte, legszebb önvallomásai is könyveiről, könyvtáráról szólnak.

1 A közhiedelemmel ellentétben, ő nem az élet elől „menekült" a könyvek világába, hanem éppen ellenkezőleg — a túlzott életszeretet, a lehetségesnél való többrevágyás kergette könyvei közé: „Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott."

2 Mint mindenben, a könyvekhez fűződő kapcsolatában is ezt a különös, túlhevített életszeretetet érhetjük tetten. Számára a könyv ugyanis nemcsak szellemiségében, belső értékében létezett, hanem mint tárgy — színével, külső formájával is hatott rá. Egy-egy szép, különös formájú kötet látványa valósággal esztétikai élményt jelentett számára. A szülői ház könyvtárának régi Vörösmarty köteteiről írta: „Családi polcunkon egy tucat avult és dísztelen «díszkötés» képviselte a költőt. Mindeniken egy «nagytérdu, bőölűw arany múzsa támaszkodott a lantra, amelynek formája éppoly talányos volt előttem, mint a kötetekben található versek némely szava és sora."

:i De más önéletrajzi jellegű írásából is kiderül, hogy többezer kötetes könyvtárának legtöbb darabját kívülről, kötéséről is ismerte. Sőt, a Zöld, piros, sárga, barna . . . című versének színmotívuma is könyvtárának, könyveinek jellegzetes színvilágából ered: Ki ültetett könyvtárba engem hogy a piros, zöld, barna, sárga könyvtáblákat nyitogassam mint ajtókat egy másik tarkaságba? 1 Tanulmányokban, prózai művekben: Babits Mihály: Curriculum vitae In: Keresztülkasul az életemen. Bp., 1939.; Babits Mihály: Az én könyvtáram. In: Esszék, tanulmányok. (Szerk. : Belia György) Bp., 1978. II. k. 156—163. 1. ; Babits Mihály: Harc az Angyallal. In: Timár Virgil fia. Halálfiai [stb.] Bp., 1976.; és verseiben pl. Hazám, Verses napló, Örökségem stb. 2 Babits Mihály: Curriculum vitae. I. m. 13. 1. 3 Babits Mihály: A mai Vörösmarty. In: Keresztülkasul az életemen. 112. 1.