Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

DOKUMENTUMOK - Illyés Gyula levelei Babits Mihályhoz (A bevezetést írta, a leveleket válogatta, a jegyzeteket készítette: Téglás János)

TÉGLÁS JÁNOS: Illyés Gyula levelei Babitshoz Babits Mihály és a nála két évtizeddel fiatalabb Illyés Gyula barátsága a húszas évek végén és a harmincas évek folyamán bontakozott ki. A „legelső" találkozásukra 1917 tavaszán került sor a Munkácsy utcai gimnázium emeleti folyosóján. Az érettségi írásbeli vizsgán felügyelő „sovány, fekete, izzó szemű, feketébe is öltöző" Babits tanár úr „izgatott, érdes hangon, de nem gorombán" küldte le a földszintre a kíváncsian ott lábatlankodó, nézelődő tizennégy éves diákot.

1 Ezután több mint egy évtized telt el. .. Babitsot közéleti szereplése miatt meghurcolták, versei miatt támadták, de költői tekintélye megnőtt, s ezt csak erősítette az is, hogy a Nyugat szerkesztője és a Baumgarten Alapítvány kurátora lett. Illyés pedig az érettségi és a szolnoki csata emlékével 1921-ben Bécsbe, majd a következő esztendőben Párizsba került. A közel ötéves franciaországi emigráció alatt a szürrealizmus és a dadaista művészet vonzáskörében élt. A bethleni liberalizmus idején, 1926 végén hazatérő, sokfelé járt fiatalember előbb Kassák köréhez tartozott, s versei egy ideig a Nyugattal szemben álló fiatal nemzedék avantgardista folyóirataiban jelentek meg. De 1928-ban már — Osvát Ernő közbenjárására — a Nyugat négy száma közölt Illyés-verset (összesen hatot), sőt első kötetét, a Nehéz földet is a Nyugat adta ki. A folyóirat december 1-i számában tanulmányt írt Babits Mihály Versek (1902—1927) című gyűjteményes kötetéről, de a Zeneakadémia kistermében december 14-én tartott fiatal írók előadóestjének szereplői között nem olvasható a neve a Nyugat híreiben.

2 Illyés itthon megdöbbenve fedezte föl ősei hónát, a „néma táj" valóságát, hogy — amint azt a Jel című versében írta — „emberek élnek itt! / Hajótlan hajósok, atlanti idők feledettjei, / Kik feledve hajdani útjukat, hónukat, önmagukat is feledik —". Népi költészetének korszakos jelentőségét — hogy „[.. .] tud a népé lenni anélkül, hogy a kultúrát megtagadná, és a kultúráé anélkül, hogy a népet. Tud magasra szállni és lágy maradni s gyengéd [. . — talán már ekkor megérezte a „magyar líra eljövendő útját" kereső Babits, s üzent érte, hogy szeretne vele megismerkedni. „Babitshoz József Attila vitt el. Emlékszem: a Reviczky utca és az Esterházy utca sarkán adtunk egymásnak találkozót, ott volt Erdélyi József is, együtt mentünk Babitshoz."

4 1 Fodor Ilona: szembesítés. Bp.. 1975. 266., ill. 378. 1.; Izsák József: Illyés Gyula. Bp., 1982. 473. 1. 2 Nyugat, 1928. II. 770. 1. * •': 3 Nyugat, 1932. I. 282. 1. 4 Illyés Gyula: Iránytűvel. Bp., 1975. II. k. 626. 1.