Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
DOKUMENTUMOK - Babits irodalomelméletének öt egyetemi előadása Szabó Lőrinc lejegyzésében (1919. május 7., 8., 12., 14. és 15.)
a tudományos értéke az ilyen visszavezetéseknek. Mert hiszen azt, hogy ezt vagy azt a tulajdonságot valami faji öröklésnek tulajdonítom, azt csak akkor tehetem meg, ha már arról a fajról van valami tudomásom, ha a faj tulajdonságait ismerem, és az emberben jelentkezett tulajdonságokat azonosíthatom a fajéval. De a fajt is más emberekből absztraháltam! Most már ez a faj nem egyéb, mint egyének gyűjteménye, és a faji tulajdonságok végül egyénekben tükröződő tulajdonságok. Semmi alapom sincs arra, hogy valamely faji tulajdonságot változatlannak fogadjak el, aminthogy tényleg időről időre a legkülönbözőbb tulajdonságokat ugyanazon fajok tulajdonságának mondhatjuk. Ha tudjuk, hogy például a nemzeteknek az irodalma koronként változik, és milyen más vonásokat neveznek tősgyökeres német faji vonásnak — az egyik korban a pedantériát, a másik korban a miszticizmust, a filozofikust, a harmadikban az egyszerűen, alázatosan leíró költészetet, máskor a frenetikus lírát tartják a jellemzőnek; és egy másik nemzet írójánál előforduló jelenséget, tulajdonságot is németnek jeleznek azért, mert ilyen és ilyen tulajdonságok vannak bennük, egy más korban pedig más vonásokért neveznék németnek — akkor látjuk, hogy ezek a faji vonások nem állandóak és nem lehet azt mondani, hogy természeti törvények erejével bírnak. Ezek csak egyéni jelenségekből csinált általánosítások, amelyeket egy új tény bármikor felforgathat. A faj tulajdonképpen egyéni tulajdonságok jelentkezésének valami összessége. Lehetséges, hogy a race hatott a lelkekre, de csupán azért, mert az idegen fajban levő egyén számomra mindig valami újat ad. Ha együtt nézzük a fajt, nem képes az irodalomban döntő szempontot adni. Különben nekünk a faj nem lehet minden kutatásunknál érdekes. A faj csak az esetben volna érdekes, amennyiben változik, mert mi azt keressük, hogy mi az irodalom változásának az oka, amennyiben pedig a faj változik, kell okának lenni, és erre nem találhatunk másképpen, minthogy például változtatjuk a miliőt; és megint visszajutunk a 2. mozzanathoz. Eszerint a faj mozzanatát Taine elméletében kiterjeszthetjük, mert az pontosan a 2. mozzanattá [miliő] válhat. Ha a moment-t jobban megnézzük, akkor szintén azt látjuk, hogy tulajdonképpen nem más, mint a miliő. Taine ugyan ez a moment-t nem másképp használja, mint az irodalmi hagyomány szinonimája gyanánt, ö azt mondja, nemcsak a környezetváltozás van hatással, hanem maga az eddigi irodalom is. De természetes, hogy amennyiben ez természeti hatóerő, nem jelent egyebet, mint az író olvasmányait, vagyis megint valami miliőt, mert az olvasmány nem különbözik a szellem miliőjétől (ugyanaz, mint a beszélgetés által felvetett gondolatok és érzések). Tehát a moment is tulajdonképpen visszavezethető a miliőre. A 3. pontot tehát a miliőben kell vizsgálni. Ezért mondtam, hogy az első lehetséges mozgatóerő a miliő. És így minden komplex tünemény tulajdonképpen más, egyszerűbb tüneményeknek egymásra hatásából születik, amiktől ez a természettudományi gondolat teljesen mechanisztikus lesz, az egész lelket, mint mechanizmust tekinti, és így azokat az erőket is, amelyek ezt a mechanizmust mozgatják. Taine 3 erőt állapít meg: 1. race, 2. miliő, 3. moment. Ha azonban jól megnézzük ezt a 3 mozzanatot, amelyek összjátékának eredménye minden szellemi alkotás, akkor azt fogjuk látni, hogy tulajdonképpen az egész egy fogalomkörbe tartozik. Mi a faj? Sok dolgot ismételni kellene a nemzeti irodalomtörténet kritikájából; a race nem egyéb, mint az egyének összessége. Az irodalmi mű az egyén
