Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
DOKUMENTUMOK - Babits irodalomelméletének öt egyetemi előadása Szabó Lőrinc lejegyzésében (1919. május 7., 8., 12., 14. és 15.)
van összeköttetésben, vagyis ahhoz hasonló történeti szempont, amelyre Brunetière gondolt. Mi az, hogy történeti szempontok vezethetnek csak bennünket az irodalom áttekintésében, és hogyha — mint mondtam — az irodalmat csak hosszmetszetben és idő szerint lehet ennélfogva áttekinteni és osztályozni, akkor a problémánk az lesz, hogyan osztható az irodalom korszakokra? A probléma a világ-periódusok problémája, azok az új fokok, amelyek hatással vannak az irodalom kialakulására, vagy azok a világnézetek, amelyek alkalmasak új műfajt teremteni az egymást felváltó korszakok szellemi életében. Hát ez rendkívül reménytelen problémához vezetne, amelybe nagyon mélyen nem akarunk itt behatolni. Azok, akiket érdekel a szellemtörténetben való korszakok alkotásának lehetősége, azokat utalom Richard Meyernek a könyvére: Prinzipien der Wissenschaftlichen Periodenbildung en-re. n Mi itt meg szoktuk említeni a mi kutatásainkat. Utalunk tudniillik egy nagyon érdekes műre, amely miatt mindjárt megszakítjuk kutatásainkat, utalunk tudniillik arra, hogy az ilyen módon kiképezhető korszakok, amelyek a fejlődés korszakai, azok nem teljesen biztosan fedik az irodalmi korszakokat. Az irodalmi korszakok az emberekkel és az emberi egyéniségekkel vannak összeköttetésben. Ez teljesen bizonyos, hogyha arra az általunk is elfogadott gondolatra gondolunk, hogy bizonyosan nagy szerepe van a műfajok átalakításában az egyéniségeknek. Tehát az egyéniségek változása lesz az, amely minket elsősorban érdekelni fog. Oj egyéniségek spontán megjelenése az irodalomban lesz egy új korszak lehetőségének az alapja. Ezt vette észre Wilhelm Dilthey Novalisról szóló értekezésében (Das Erlebnis und die Dichtung), 12 azt, hogy tulajdonképpen az irodalom átalakulásának, egy új korszak képződésének, az új irodalomnak előfeltétele egy új generáció megteremtődése. Ez annál szembeötlőbb, mert azt látjuk, hogy az irodalmi egyéniségek, tehetségek valahogy csoportosan szoktak jelentkezni. Ritka a magányos egyéniség. Rendesen egy-egy új irodalmi korszak, új virágzást indító korszak csírájában hozza az új tehetségeket, s azután egy darabig nem jelentkezik új jelenség. Tehát egy generáció hozza létre a fejlődést. Ez még tetszetősebbé teszi a Dilthey-i gondolatot, aki az irodalmi korszak felosztására a generáció fogalmát választja. Tehát az írói nemzedék az, amely az alapfogalom volna, ilyen módon az irodalom áttekintésében Dilthey a legalkalmasabb példát választja, ti. a német romanticizmus korában megjelenő fiatal generációt. Hiszen a gondolat nagyon tetszetős, mert feltárja az írói egyéniségeket, amelyek szerint feltagolható az irodalom korszakokra. A kérdésem: találunk-e ilyet, akik általában csaknem megközelítőleg századokra osztjuk az irodalom egyes korszakait, de ez nyilván csak külsődleges [kérdés], egy század alatt általában új generáció jelentkezik, és a generációk mindig hozhatnak valami újat is. Akárhogy, a generációk szerint való tagolódás valóban kínálkozónak tűnt. Van azonban egy kis kritikai megjegyzésünk itt a felfogásra, általában megjegyzésünk. Először kérdésünk az, hogy . . . Az új generációban mindig vannak közös vonások, amelyek különböznek az előző generáció közös vonásaitól. Mi teremti ezt a közös mentalitást? Dilthey két dologra jut nyomozásában. Egy generáció előszöris közös intellektuális kul11 Richard Moritz Meyer: Prinzipien der Wissenschaftlichen Periodenbildungen. 12 Wilhelm Dilthey: Das Erlebnis und die Dichtung. (1905.)
