Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
Két év múlva pedig, amikor a Pesti Naplóban megjelent Babits publicisztikai remeke, a faji törvényeket elítélő A tömeg és a nemzet, Balogh külön Babitsszámot szervez az JVfíH-ban, majd erre utal vissza 1941-ben egy újabb kiemelt Babits-emlékezésben, melyet a költő halála alkalmából maga a szerkesztő ír. Ilyen kiemelt megemlékezés ebben a folyóiratban legfeljebb a vezető politikusok évfordulóján, vagy haláluk alkalmából készült a folyóiratban, literátor Babitson kívül csak Szekfű Gyula részesült ilyen kitüntető bemutatásban. És ezzel párhuzamosan közli a Hungarian Quarterly 1938 nyári számában Vernon Duckworth Barker nagy esszéjét Babitsról The wachter in tower címmel. Az NRH 1938 júniusi szám Babits-blokkja egy Hommage à Babits című bevezetővel indul, amelyben jelzik, hogy a költő súlyos betegségéből ekkor épült fel, és ez évben indult összegyűjtött műveinek sorozata, melyből három kötet máris megjelent. A költőt Szerb Antal, a regényírót Illyés, az esszéistát Kerecsényi, a műfordítót Keresztury méltatta. A méltatások előtt Denis de Rougemont korábbi könyvének (Le paysan du Danube) részletét, a Babitsnál tett látogatást leíró jelenetet adaptálta Balogh Souvenir d'Esztergom címmel. A Babits francia rajongójaként aposztrofált („un admirateur français de Michel Babits") szerző valójában a neves francia nyelvű svájci filozófus, a perszonalizmus megalapítója. Nem mintha Balogh mindezt nem tudta volna, de ekkor épp franciaságát kellett hangsúlyoznia: a francia nyelvterületre szánt folyóirat a francia nyelvű író hódolatát volt hivatva hangsúlyozni. Nem véletlen a két kiválasztott Babits-írás sem, 22 amelyek ezt a blokkot keresztezik. Az egyik, az említett La joule et la nation a „faji" türelmetlenséggel áll szemben, a másik, az önéletrajzi emlékezés, a Fogaras pedig a soviniszta ellentéteket opponálja. Ezekre az írásokra hivatkozva az Anschluss utáni hónapokban, a német döntésekre utalt Közép-Európában, a zsidótörvényekre készülő Magyarországon valóban mint a közép-európai humanista szellemiség nagy reprezentánsát mutathatta be Balogh Babitsot: „En ces mois si agités pour l'Europe centrale et la Hongrie, puisse ce fascicule consacré à Babits être un symbole et une promesse de paix spirituelle!" A számot június 3-án levél kíséretében juttatja el Balogh a költőnek, majd visszhangjáról is örömmel számolhatott be augusztus 24-én: mindarról, ami Babitsnak ezt a higgadt publicisztikáját világszerte fogadta ebben a kiélezett politikai helyzetű 1938-ban: Mélyen tisztelt, kedves Barátom, Nem tudom, Illyés Gyula szíves volt-e Neked időről-időre beszámolni utolsó, a NRH-ban megjelent cikkednek valóban nagy nemzetközi sikeréről. A legkülönbözőbb európai országokból kaptunk levelet. Franciaországban és Belgiumban éppúgy sikere volt cikkednek, mint diplomáciai olvasókörünkben, sőt tudtommal ír nyelvre le is fordították. Hogy szakkörökbe is elhatoltak gondolataid, mutatja a Rómában megjelenő „Religio" című folyóiratnak kivágata, melyet idemellékelek. Minderre persze a szerkesztő is kicsit büszke, mert jólesik látnia, hogy lapját olvassák. Ez adja nekem azt a gondolatot is, hogy megkérdjelek, nem lennél-e hajlandó a Pesti Napló mai számában megjelent Kölcsey-cikkedet a NRH-nak némiképpen átdolgozni. Hiszen, azt hiszem, mindössze néhány kisebb változtatásra vagy bővítésre volna szükség — olyan részletek magyarázatára, melyeket az idegen olvasó nem ért, nem érthet; például nem tudja, ki volt Kemény Zsigmond, ki Kazinczy, mit jelentett Magyarországon „reformszellem" stb. Nagyon szépen kérlek, vállald azt a fáradságot, hogy tollal kezedben végigmenj cikkeden, és jegyzeteidet bármilyen formában juttasd el hozzám szeptember 8-ig, amikoris cikkedet fordításba adnám, hogy október 1-én közölhessem. 22 A két Babits-cikk az 1937 végére, a betegség első fázisa után megújuló publicisztikájának kiemelkedő darabja, a Pesti Napló 1938. május 15-i és 1937. december 25-i számában jelent meg.
