Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)
Végül is Balogh elmegy a kompromisszum-keresésben (és találásban!) a megoldásig: a szöveg is, a füzet hagyományos terjedelme is sértetlen marad. Az Amor Sanctus esetében maga Babits ajánlja fel a rövidítést, már a kézirat elküldésekor: .,Lehet, hogy a Bevezetés kissé nagyonis hosszú a nekiszánt terjedelemhez képest. Esetleg lehet valamelyest rövidíteni: mindenesetre nagyon kérnék pontos számítást arról, hány oldalt foglal el a Bevezetés a könyvben, hogy ahhoz tudjam tartani magamat." Balogh augusztus 30-án azonnal válaszol: „Ma érkezett keletnélküli nagybecsű levelét és a hozzámellékelt bevezetést hálásan köszönöm. A kéziratot továbbküldtem a nyomdába, mely terjedelmi becsléssel szolgál." Következő nap, augusztus 31-én már ennek eredményét közli: „Tegnapi levelem kiegészítéseképpen van szerencsém közölni, hogy a bevezetés, amilyen szép, fájdalom, olyan hosszúra sikerült, mert a nyomda becslése szerint a tervezett 20 oldal helyett 29-re terjed. Mivel azonban az értékes kéziratot nem szeretném megcsonkítani, míg nem látjuk, hogy jegyzetek és apparátus elférnek-e a számukra kijelölt 20 oldalon, még nem kérem meg a rövidítésre." Ugyanezt ismétli szeptember 2-i levelében, amelyben bejelenti a himnuszok szedésének elkezdését. Szeptember 5-én azonban már minden kommentár nélkül írja: „A szövegrész szedése holnap megkezdődik, és folyó hó 15-ig befejeződik." Ezt a levelet keresztezi Babits szeptember 6-án érkező levele, amelyben ismét felajánlja az esetleges rövidítést: „Ha kihagyásra lesz szükség, a Bevezetést és a jegyzeteket egyaránt rövidíteném, arányosan, s így a rövidítéshez egyszerre lesz szükségem a Bevezetés és a jegyzetek szövegére, valamint annak pontos tudására, hogy mennyi kihagyás szükséges?" Majd hozzáteszi: „Néhány oldalt kell szánni a Tárgymutatóra is, amit okvetlen kívánok készíteni, de természetesen csak a tördelés után." A lecke tehát fel volt adva Baloghnak. Az eredményt ismerjük: a bevezetés és az apparátus rövidítés nélkül jelent meg. Az Amor Sanctus kötetnél még egy áthidalandó probléma merült fel: mind Babits, mind Balogh ragaszkodtak az egyházi jóváhagyás, a „nihil obstat" megszerzéséhez. Ahogy a fordító munkájában, úgy a végleges jóváhagyásban is Balogh a legkellemesebben szervezi meg az egyház közreműködését. Sajnos Kühár Flóris levelében említett „kutyanyelvei" nem kerültek elő, csak lelkes kísérőlevele, és megjegyzéseinek Baloghtól származó ajánlása-kommentálása. 14 így a konzultációs pontokat nem tudjuk nyomon követni, de a konzultáció attitűdje hasonló a Babits—Balogh levelezés ismert hangneméhez. Ezen a ponton belül külön kell foglalkoznunk az utolsó mű, az Oidipusfordítás kérdésével. Babitsné indulatait valószínűleg ez a kései, kevéssé zavartalan együttműködés kavarta fel. Balogh, mint a Parthenon kétnyelvű klasszikusok szerkesztő bizottságának tagja irányította a sorozat előállítását. Még a háborús körülmények között is meg tudta szerezni az elképzelt import papírt, és biztosítani tudta a sorozat elindulását és megjelenését. A sorozatnyitó kötetben ismét a jó taktikus inspirációja működött: az élő irodalmat és a klasszika filológiát összekötni, ahogy az az életben is összetalálkozott ekkor a humanizmus eszméjében. Ismét Babits volt erre a legalkalmasabb személy. Maga is kitűnő filo14 Kühár Flóris két levele az OSZK Babits-archívumában. Fond III/814, 815.
