Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Kabdebó Lóránt: A költő és egy szerkesztő (Babits és Balogh József kapcsolata)

tisztelet, a különleges bánásmódot indokló mély elismerés érzékeltetésed Ebből a szempontból az első, 1928. augusztus 28-ról keltezett levél példája lehet az összes későbbinek: Igen tisztelt Szerkesztő Űr, igen köszönöm a kis Dante ügyében írt szíves sorait, melyekre, külföldön kapván meg őket, csak most válaszolhatok. Természetesen kész örömmel lépünk az Athenaeummal érintkezésbe. Az ajánlott módszert azonban tapasztalataink alapján nem tartom egészen megfelelőnek. Több szerzőnk van, akinek kiadójától engedelmet kell kérni, és a tapasztalat azt mutatta, hogy a leghelyesebb a következő eljárás: Szerkesztő Ür szíveskednék bejelenteni az Athenaeumnak, hogy egy circa 80 kis oktáv oldalnyi terjedelmű Dante-ismertetést kíván írni és megkérdezi, vajon az Athenaeum arra reflektál-e, amennyiben e füzet hamarosan elkészülne. Az Athenaeum remélhetően azt válaszolja, hogy e kézirat e percben nem érdekli (hasonló jellegű vállalkozása az Athenaeumnak nincsen és ilyen témákkal — megítélésem szerint — nem szívesen foglalkozik,). Erre Szerkesztő Ür teljesen szabadkezet nyer kéziratának értékesítésében. Ezt a módszert már csak azért is vagyunk bátrak szíves figyelmébe ajánlani, mert, ha mi fordulunk az Athenaeumhoz, okvetlenül anyagi utakra terelődik a tárgyalás. Már pedig ilyen kis füzet, — fájdalom — Magyarországon csak szerény honoráriumot bír el (természetesen Szerkesztő Űr esetében szívesen teremtenénk valamelyes kivételt), és ha az Athenaeumnak kellene a honorárium egy részét fizetni, nagyon kétlem, érdemes volna-e Szerkesztő Ürnak kis füzetünk megírásával bajlódni. Nagy hálára kötelezne, ha kegyes volna engem a fejleményekről értesíteni, hogy az Athenaeumtól szabadkezet nyervén, a magunk megállapodását létrehozhassuk. Ezt követi a már idézett, vitatott záradék. És ezután következnek a sürgető levelek. Szeptember 17-én az első: Mélyen tisztelt Szerkesztő Űr, tessék megengedni, hogy augusztus 28-án írt levelem tartalmára szíves figyelmét felhívjam és megkérjem, hogy velem közölni méltóztassék, vajon szabad-e a kis „Dante" kéziratára novemberben számítanunk, illetve vajon az Athenaeummal sikerült-e Szerkesztő Űrnak megegyeznie? Igen tisztelt Szerkesztő Űrnak vagyok kész híve Balogh József Erre érkezik Babits dátum nélküli válasza, amelyből megtudjuk, hogy ha már nem tudta az adminisztratív ügyeket a Magyar Szemle Társaságra hárítani, akkor ő maga sikerrel akarja elvégezni feladatát, tehát valóban érdekli az ügy: Mélyen tisztelt Uram, késésemnek oka az volt, hogy a szóbanforgó ügyet még nem intéztem el. Ugyanis egészen bizonyos vagyok, hogy ha levélben fordulok az Athenaeumhoz, a válasz csak az lehet, hogy a kérdéses munkát ők szívesen kiadják kívánságom szerint. Erre különben szerződésük is kötelezi őket, s feltűnő is volna, ha egyszerű bejelentés helyett kérdést intéznék hozzájuk. Ez éppoly kevéssé vezetne eredményre, mint egyenesen kérni levélben az átengedést. Hanem most, valószínűleg már a napokban, visszaköltözöm Pestre, s alkalmilag személyesen szóváteszem a dolgot az Athenaeumnál, úgy hogy a kérdés ne elvi és hivatalos, hanem könnyed és barátságos elintézést provokáljon, több kilátás lehet az eredményre. 8 A tanulmányban közölt levelek az OSZK Babits- és Balogh-hagyatékában találhatók. Részben az elküldött példányok, részben Balogh leveleinek másolatai. Levelekről lévén szó, a mai helyesírásnak megfelelően közöljük a szöveget, és a dátumozást — ahol a szövegben szerepel — egységesítettük. Számuk: Pond 111/202., 203/1—51.; Fond 7/XXXVIII. 1—2.