Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Rába György: Babits-esszéből Babits-vers (A költő lényegszemléletéről)

Kezdhetnék most ami tetszik . .. és nem kezdek semmibe. Félek minden új munkától: mind csak új rabságba ránt. Gyűlölöm az első lépést, mely megköti az irányt. Óh az átkozott első sor, mely ha a papíron áll, mint egy szigorú egyenlet, mind a többit vonja már! Amíg tiszta, úgy írom tele, ahogy akarom . .. Csak a resté a valódi gazdagság és hatalom! Hófehér lap a jövendő, teljes és határtalan szabadság, míg nem mozdulok. Mért tegyek hát én magam talpam alá síneket? szemeimre ellenzőt? Mért veszítsem el egy útnyi keskenyért a nagy me z ő t ? így tesz tétlenné a tettvágy. Ajkam annyiféle hang ostromolja, hogy már néma. Szó, dal, alkotás, kaland int felém, de basamód nyúlok én el lankatag, míg a világ fut s az évek rekordokat ugranak. Én már tavaly is itt ültem, ahol az idén ülök. Toll helyett egy szivart rágok s feledem hogy vénülök. Pedig jön-jön a sötétség, a hegy árnya egyre nő s szemem előtt mind szűkebbre zsugorodik a mező. Az esszé és a vers egyező fordulatait dőlt betűvel, az egymással még rokonságot tartókat ritkított szedéssel jeleztük. Pusztán az esszé-töredékből is világos, hogy Babits közelmúltjának őt egy-két élénken foglalkoztató problémájára tér vissza, s azokat variálja. A „restség", az ataraxia: az önfeledt, boldog szemlélődés vágya már a Vers a csirkeház mellől szerkezeti dialektikájában a küldetésvállalás ellenpontját alkotta. A költői alkotás természetéhez tartozik, hogy lírai rengésgörbe rögzít minden belső földmozgást. A Restség dicséreti is a