Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Csaplár Ferenc: Babits és Kassák. Függelék: Babits Mihály: Válasz Kassák Lajosnak és Császár Elemérnek
Ennek az indulattal teli kitörésnek szerves folytatása volt mindaz, amit Babits pár hónappal később a Magyar költő kilencszáztizenkilencben című tanulmányában a magyar proletárdiktatúráról és ezen belül a magyar avantgarde mozgalomról mondott. A Tanácsköztársaság leverése után a Kassákkal és munkatársaival való bármiféle kapcsolatnak még a gyanúját is el akarta hárítani magától. Ezért a Ma, holnap és irodalom című vitacikkét, melyet annakidején ,,a komoly kritika", a „megértés" szándékával, „az érdeklődés melegével" írt, most mint a „forradalmárok", a „futuristák" elleni „éles bírálatot" emlegette, s Kassákot és munkatársait „népek kivetettjeinek", „a kultúra Blazirtjainak", „rajongó és okoskodó zsidóknak" minősítette. 24 Babits vádaskodásai és indulatai a magyar avantgárdé mozgalom Bécsbe került alkotóiból is igaztalan vádakat és indulatokat váltottak ki. Kassák a Bécsi Magyar Újságban ügyesen megválasztott és könyörtelenül alkalmazott taktikával Babitsot a legérzékenyebb pontjain támadta meg. Adyval összehasonlítgatva marasztalta el költészetét és emberi magatartását, majd kijelentette, hogy Babits mindig utánzója valamely irodalmi áramlatnak, újabban épp a magyar avantgárdé költőinek. Kassák nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, hogy a Nyugtalanság völgye című kötet megjelentetése, az imperialista háború ellen írott versek újraközlése szembeszállást jelentett a fehérterrort irányító szélsőjobboldallal. „Határozatlansággal", „langyossággal", „életidegenséggel" vádolta Babitsot, pedig a Nyugatalanság völgyéhen Babits legdrámaibb, legexpresszívebb költői megnyilatkozásait olvashatta. 25 Ezután fél évtizedre minden kapcsolat megszűnt közöttük. Az 1920-as évek második felében, Kassák hazatérését és Babits irodalompolitikai szerepvállalását követően felújult vitájuk. Kassák úgy érezte, hogy Babitsnak a jobboldali irodalom felé tett engesztelő gesztusai az ellenforradalom táborát erősítik, s a baloldal leszerelésére irányulnak. Ezzel magyarázható, hogy Babits Halálfiai című regényéről írott kritikájában oly élesen vetette fel a haladó világnézet szükségességét, s épp a Halálfiai elemzését használta fel ürügyül arra, hogy meghirdesse egy szocialista elkötelezettségű prózairodalom programját. 26 Nem lehet csodálkozni azon, hogy Kassák e cikke — melyben a bírálat, az elmarasztalás részletesen és éles megfogalmazásban kifejtve, az elismerés pedig meglehetősen szűkszavúan és mintegy mellékesen volt jelen — érzékenyen érintette Babitsot. Kassák ráadásul ezt a terjedelmes kritikát épp a Nyugatban kívánta közöltetni. Ennek megakadályozására Babits a Nyugatban elfoglalt hatalmi helyzetét is felhasználta, sőt azt is megpróbálta elérni, hogy Kassák ne lehessen többé a folyóirat munkatársa. A Nyugat szerkesztőségében ezzel kapcsolatban Babits és Osvát között kialakult vitáról maga Kassák adott hírt A Toll Ady-revíziójához küldött hozzászólásában: „Nemrégen történt meg velem, hogy az egyik nagy költőnk regényéről tárgyilagos és szakszerű kritikát írtam, s mikor ez a költő elolvasta írásomat, sírógörcsöt kapott, és oly nemessé edződött benne a kollegialitás érzése, hogy annak a lehetőségét is meg akarta gátolni, hogy továbbra is munkatársa lehessek annak a lapnak, ahol a kritikámat le akartam adni." 27 Többek között a HaZái/iai-affér késztette Kassákot arra, hogy a kritika helyzetét illetően terjedelmes nyílt levélben forduljon Osváthoz. Babitsot támadta, mikor „a már beérkezett írók" „feminim érzékenységét", „beteges önteltségét" 24 Babits Mihály: Magyar költő kilencszáztizenkilencben. Nyugat 1919. II. 926. 1. 25 Kassák Lajos: Magyar irodalom 1920 — Babits Mihály. Bécsi Magyar Újság 1921. márc. 18. 26 Kassák Lajos: Babits: Halálfiai. Századunk 1927. 9. sz. 511—517. 1. 27 Kassák Lajos: Az írástudatlanok vagy az írástudók árulása. A Toll 1929, 15. sz. 21. 1.
