Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Csaplár Ferenc: Babits és Kassák. Függelék: Babits Mihály: Válasz Kassák Lajosnak és Császár Elemérnek
sák költészete iránti elismerése kényszerű elismerés volt, így a maga nemében a legértékesebb. „A Tett költői közül — írta — egyedül Kassák egyéniségét látom a szabadvers formáiba erőltetés nélkül beilleszkedőnek — ő már érettebb és fejlettebb költő, egy hosszabb fejlődésen át érlelte meg a formát, s nem mindjárt elvszerűen választotta, mondanivalója egy erős demokratizmus és indusztrializmus hangulatában sokszor Walt Withmanéhoz rokon, nem ellenkezik a forma lényegével." Még nagyobb elismerés volt Babitstól, hogy a Mesterembereket Kassák „egyik legsikerültebb versének" nevezte, s azzal is felhívta rá az olvasók figyelmét, hogy idézte két utolsó sorát. Kassák válaszcikkéből úgy tűnik, Babits érvei nem voltak hatással a magyar avantgárdé íróira. 13 Mikor a szabadvers kifejezési lehetőségeiről, az új mondanivaló és életérzés fontosságáról szóltak, nekik volt igazuk. A Tett örökébe lépő Ma több közleménye viszont azt jelzi, hogy Babitsnak a magyar irodalomhoz s különösen a Nyugathoz való viszony kérdésében sikerült álláspontjuk felülvizsgálására vagy legalábbis árnyaltabb megfogalmazására késztetnie őket. Kassák nem sokkal a vita után a Szintetikus irodalom című előadásában kinyilatkoztatta, hogy a magyar avantgárdé mozgalom a Nyugat által elindított irodalmi forradalom továbbfejlesztőjének vallja magát. 14 Ezt követően a Mában munkatársaival együtt sorra elemezte Ady, Móricz Zsigmond, Babits, Révész Béla és Schöpflin Aladár addigi írói, kritikusi munkásságát, valamint a Nyugat tevékenységét. Számbavették mindazt, amit a nyugatosok munkásságából a Ma mozgalma el kellett hogy vessen, s amit értéknek, folytatandó hagyománynak tartott. Babits szellemi jelenlétét lehet sejteni amögött is, hogy a Ma az Arany János centenárium alkalmával Az ünneprontók című Arany-ballada közlésével „zászlót hajtatott a magyar elbeszélő költészet mestere előtt". Ugyanakkor a hagyományokhoz, az irodalmi múlthoz való viszony kérdéséhez tért vissza, Babitscsal vitázott Kassák, mikor Az ünneprontók szövegéhez többek között a következő szerkesztői megjegyzéseket fűzte: „Aranyt ma célirányos ideállá magasztosítani egyenlő lenne a mai nemzedék gyöngeségével. Minden művész csak maga teremtheti meg törvényeit és céljait: ennek egyik legerősebb magyar bizonyítója Arany János volt, aki érzéseiben, gondolataiban és megéléseiben korát legtisztábban és legegyetemlegesebben érzékeltette meg. Az ő lezárt és tudatosan kihasznált gondolat és formakörében már csak epigonok gombásodhatnak fel." 15 A Ma eléggé megkésve reagált Babits költői hangjának megváltozására. György Mátyás a Recitativ megjelenése alkalmával írott portréjában a magyar avantgárdé törekvései, verseszménye szempontjából végül is korszerűtlennek minősítette Babits költészetét. 16 Érdekes módon a hazai jobboldali irodalomnak és a német expresszionista mozgalomnak kellett figyelmeztetnie Kassákékat arra, hogy a rekcióval és a militarizmussal való szembenállást illetően nekik és Babitsnak egymás mellett a helyük. Rákosi Jenő a Budapesti Napló 1915. november 4-i számában egyszerre intézett támadást A Tett-csoport és Babits ellen, és ezzel ország-világ előtt egymással kapcsolatba hozta háborúellenes tevékenységüket. 17 A német expresszionisták berlini csoportja az 1917 elején megjelentetett Das Aktionsbuch című antológiájukban Babits Fortissimo című versét is 13 Kassák Lajos: ,,A rettenetes nagy hamu" alól Babits Mihályhoz. Nyugat 1916. II. 420—424. 1. w Kassák Lajos: szintetikus irodalom i. h. 20. 1. 13 Arany János: Az ünneprontók. Ma II. évf. 5. sz. (1S17. márc. 15.) 66. 1. 18 György Mátyás: Babits Mihály. (A Recitativ körül.) Ma II. évf. 3. sz. (1917. jan. 15.) 34—37. 1. 17 Dunántúli [Rákosi Jenő] : Levelek. Budapesti Hírlap 1915, nov. 4.
