Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Csaplár Ferenc: Babits és Kassák. Függelék: Babits Mihály: Válasz Kassák Lajosnak és Császár Elemérnek
moly kritikával", „az érdeklődés melegével" fordult A Tett mozgalma felé. E szándékát jelezte, mikor kijelentette: „Irodalmunknak úgyis régóta sínylett nyavalyája a generációk merev elzárkózása". Ezt érzékeltette azzal is, mikor keserűen állapította meg: „a legfrissebb ifjúság ... mint mereven elzárkózó, megcsontosodott arrivékre tekint harmincéves bátyjaira". A kapcsolat szükségességére gondolt, mikor szemrehányást tett Kassákoknak, hogy „átallnak a magyar irodalomban körülnézni", hogy „külföldi rokonságot keresnek". A kapcsolat hiányát panaszolta, mikor nyíltan megkérdezte: „avagy ők nem törődnek már a mi fáklyánkkal? Melyért mi annyit vívtunk? és vívunk még egyre?" A kapcsolatteremtés irodalompolitikai indokoltságára mutatott rá, mikor megemlítette, hogy a Nyugat íróit ma is „éretlen forradalmárokként" kezeli „a hivatalos kritika", s akkor is, mikor A Holnap elleni támadásokra emlékeztetett: „mi is szóltunk egyszer . .. némák hallgattak, süketek bíráltak". Babits joggal vélhette, hogy pályakezdése, majd az 1910-es évek közepétől kezdődően írott versei alapján a Nyugat írói közül ő az egyik legilletékesebb arra, hogy A Tett irodalmáról véleményt nyilvánítson, és a két mozgalom közötti kapcsolat megteremtése érdekében érveljen. A „mi is szóltunk" kijelentéssel alighanem saját fiatalkori lázadására, az In Horatium, az óda a bűnhöz, a Fekete ország és a többi hasonlóan merész versére, a „vívunk még egyre" felkiáltással pedig háború ellenes költői állásfoglalásaira, mindenek előtt az 1916. március 26-i Nyugat esten felolvasott Húsvét előtt című versére szándékozott emlékeztetni. Babits a jobboldal és az államhatalom felől érkező politikai támadások ellen védelmezte Kassákékat, mikor rámutatott A Tettben megjelenő irodalmi forradalmiság társadalmi gyökereire. Fejtegetéseivel ugyanakkor azt is érzékeltetni kívánta, hogy a reakcióval való szembenállás, a háborúval szembeni gyűlölet olyan platform, melynek alapján a Nyugat és A Tett mozgalma találkozhatna egymással. „Mit gondolhatnak a fiatalok — írta —, akik friss, még meg nem vesztegetett ésszel cseppentek bele ebbe az esztelen világba, hol már tudatosan, programszerűen intéznek mindent az ész ellen, véresen, ostobán, azzal az egyszerű mentegetőzéssel, hogy az »úgyis mindig így volt és így is lesz«? Hol e cinikus rezignáció sovány ürügyével viszik őket is ölni, halni, minden piszokba, rettenetességbe, s rabolják el fiatal életüket a munkától, a tanulástól, a kultúrától, miket pedig örök frázisokkal dicsérnek fülükbe? Csoda-e, ha az ily világban nevelkedett ifjúság szellemi elitje eleve gyűlöl minden tradíciót és megismerni sem kívánja azokat?" A Tett költőinek programszerű hagyományellenességével vitázva megrajzolta azt a vonalat, mely költészetüket „a százados irodalmi múlttal" összeköti, s ezzel voltaképp védelmezte is őket, mégpedig azok ellen, akik épp a magyar irodalmi hagyományokra hivatkozva szerették volna Kassákékat kitagadni a magyar irodalomból. Nemcsak Kassákoknak, hanem az értetlenkedőknek, a „süketeknek" szólt akkor is, amikor kijelentette: a szabadvers „egyáltalán nem tekinthető valami új és forradalomszerű jelenségnek . . . egyike a legrégibb versformáknak". Babits érdeklődése elsősorban Kassák munkásságának szólt, mégpedig az Eposz Wagner maszkjában című háborús versciklusnak és a Mesterembereknek, ö maga ekkor azt tartotta kívánatosnak, „hogy költészetünk egyetlen irányban és saját gyökereinek eleven erejétől hajtva sarjadjon tovább". 12 Ezért a Kas12 Babits Mihály: Üj verseskötetek. Nyugat. 1917. I. 694. 1.
