Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)

az 1930. január 3-i számban közölt Hangya is, de ez, néhány vesszőt leszámítva, változatlan átvétel a Nincsen apám, se anyám-ból.) „Sakált kiált, hollót hörög ..." „Kedves, jó Laci Bátyám!" — kezdi Hatvány Lajoshoz írt levelét 1929. december 4-én József Attila. Mentegetődzik a hosszú hallgatásért; hogy mikor utazott Hódmezővásárhelyre, ahonnan levelét küldte, nem tudjuk. Némi támpontot ad ehhez Macht Ilona tanulmánya, mely szerint a költő 1929. október 18-ig a balatonlellei MABI-szanatóriumban üdült.

m Ezután Pesten időzhetett, talán november közepéig, ugyanis október 25. és november 9. között jelent meg „Pintér Jenő magyar irodalomtörténete

1

' című monstruózus tanulmánytöredéke az EZőörsben. November 20-án már Hódmezővásárhelyen volt; itt kapta meg Bajcsy-Zsilinszky Endre üzenetét — Lakatos Péter Pál közvetítésével —, hogy szívesen látja az Előőrs belső munkatársaként, havi száz pengős jövedelemmel.

125 A költő ezt megelőzően elküldte népies hangvételű „állástszerző" versét az Előőrsnek — Akácokhoz!, megjelent november 23-án

l2fi —, de mivel következő írásaival a december 14-i számban találkozunk, valószínűnek tartjuk, hogy csak a Hatvány Lajosnak írt levélben jelzett dátum — vasárnap, azaz december 8-a óta tartózkodott ismét Budapesten. A Hatványnak írt levélben levertségről, cselekvésképtelenségről panaszkodik; ez állapotából csak rövid időre, az Akácokhoz! című vers megírására rázhatta fel magát, majd depressziója múlásával nyomban írt atyai barátjának, Hatvány Lajosnak. Kettőjük kapcsolatát pontosan jellemzik a következő sorok: „[. . .] Laci Bátyámat nem is szerethetném csak azért, mert pénzt ád (kell, hát elfogadom), hanem inkább azért, mert éjjel egyig fordítgatott Catullust, Goethét lelkesen nékem, akivel foglalkozni nem igen foglalkoztak olyanok, akik érdemesek volnának. Én nem tudom, honnan a pokolból szedem Laci Bátyám iránt elfogódó tiszteletemet, de megvan és nagyon sok különben természetes közvetlenségemnek nyakát szegi." Ezután a kettőjük közötti korkülönbségre céloz — Hatvány Lajos még egyszer annyi időt számlált, mint a huszonöt éves poéta — és mentegetődzik, hogy Lelléről is csak üdülése utolsó napjaiban írt — ez a levele sajnos elveszett. így folytatja: .,[. . .] Laci Bátyám javára másként, eltérően értékeljük egymást. Segíteni én nem tudok rajta, Laci Bátyámnak pedig lényeges és mélyenjáró az egész ügy nem lehet." A családtagoknak küldött jókívánságok után búcsúzik: „Laci Bátyámat üdvözli és öleli Attila."

127 Az idézett levélrészlet elemzését kezdjük — mint a költő — a pénzkérdéssel. Hatvány Lajos — egy későbbi leveléből tudjuk — mintegy három éven át havi száz pengővel támogatta József Attilát.

128 E nagyon jelentős támogatás 1929 végén, 1930 elején a költő legzavartalanabb, alkotásokban gazdag hónapjait eredményezte — az Előőrstől kapott száz pengőt hozzászámítva havi kétszáz pengő „fixre" (!) számíthatott. A pénznél is fontosabb, milyen nagyra becsüli a költő Hatvány kitüntető figyelmének megnyilvánulásait; a nagy műveltségű esztéta mintegy világirodalmi szemináriumot tartott ifjú hívének. Ez a levél, 124 Macht Ilona: Egy szerelem utókezelése. Űj írás 1980. 4. sz. 34—40. 1. 125 JAVL 261. 1. na VÖ. Tasi József: Akácokhoz. Kétféle ,.ars politika". Tiszatáj 198C. 4. sz. 41—47. 1. «7 JAVL 261—263. 1. 1=8 JAVL 281. 1.