Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)
gatta dühében, szemét elborította a vér, ölni akart. Az volt az érzése, hogy megfullad, ha nem áll a sértésért bosszút. S nem a bírálóra haragudott, hanem Babitsra, aki hagyta, engedte, helybenhagyta, hogy a lapjában csúffá tegyék." 91 Tegyük hozzá, József Attila a Nyugat következő, december 16-i számában olvashatta Németh Lászlónak koránt sem ilyen sértő, a bírálat ellenére elismerő hangnemű esszéjét Babits Mihály Élet és Irodalom címmel kiadott tanulmánygyűjteményéről. 92 A kétféle mérték csak fokozhatta Babits- és Németh-ellenes indulatait. Ismeretesek a költő 1930-as „kirohanásai" a fogorvos ellen; a Forrás a sivatagban című recenziójában pedig egyaránt kifogásolja, hogy Hankiss János és Juhász Géza „[. . .] a páratlanul zavaros, elveket még elnagyolt vonalakban sem sejtető Németh Lászlóra nem röstellenek sorokat pazarolni", és azt is, hogy „[...] miért válik kézen-közön elsőrangú gondolkodóvá az a Babits Mihály, aki egy írástudók Árulása c. nem[-]tudomminekhívjákot és hasonló tanulmányokat nagykezdőbetűzött össze." Ebben az írásában, mely a polgári radikalizmust, anarchizmust, szocializmust ötvöző Kortársban jelent meg 1930 augusztusában, azt is leszögezi, hogy „osztályszempontok irányítják" Hankisst és Juhászt. „Hatvány Lajos a sajátos magyar rendi osztályok ellenfelének mutatkozott, megteszik nosza tehetségtelennek" — írja atyai barátjáról és mecénásáról. 93 Hatvány Lajosnak, mint bizonyítani fogjuk, ugyancsak erős indítékai voltak, hogy a vérigsértett költőt a Babits-ellenes pamflet elkészítésére ösztönözze. Hatvány és Babits „Sajátságos játéka a sorsnak, vagy a véletlennek, hogy a nagy művészi tehetségeket gyakran párosával adja. Gondoljunk csak Goethére és Schillerre, Arany Jánosra és Petőfire, Adyra és Babitsra. A kettős naprendszerekhez hasonló berendezés ez. Valami kölcsönhatás, valami egymást kiegészítés észlelhető a két egyéniség természetében. Valami gravitáció, centripetális és centrifugális erőhatások, a művészi energiák interferenciája." 9 ' 1 Csáth Gézát idéztük a Nyugat 1910-es évfolyamából. Könnyű elképzelnünk, mit érzett Kosztolányi — Csáth unokafivére — e sorok olvasásakor. És azt is, hogy mit az Adyhoz megtért Babits. A kortárs írók és esztéták javarészének valóban evidencia volt az Ady— Babits kölcsönhatás, párhuzam, kiegészítés. Hatvány Lajos is, amikor 1922-ben Bécsben legelkeseredettebb sorait írta Babits ellen, csalódottsága egyik okát éppen abban látta, hogy Babits nem bizonyult Ady méltó örökösének. Mielőtt Hatványnak ez alapvető, kötetben mindmáig nem olvasható tanulmányával megismerkednénk, vessünk egy pillantást arra is, hogyan értékeli a mai irodalomtörténetírás Babits Mihály Magyar költő kilencszáztízenkilencben című véd- és vádiratát. „Babits nemcsak a forradalmat tagadta meg — írja Pomogáts Béla —, az ellenforradalomtól is elhatárolta magát. Liberális reformeszméket vallott, a tanácshatalommal korábban sem azonosult, a proletárdiktatúra intézkedéseit egy idő után belső ellenérzéssel figyelte. Nem annyira leszámolást végzett, in" JAÖM in. 298. 1.; Németh Andor: A szélén behajtva. Válogatott írások, (Sajtó alá rend.: Réz Pál) Bp., 1973. 439. 1. P2 Németh László: Babits Mihály tanulmányai. Nyugat 1929. dec. 16. 692—700. 1. Vö. Lackó Miklós: Szerep és mű. Bp.. 1981. 219. 1. »3 Kartárs 1930. aug. 25. ; JAÖM III. 75—77. 1. 94 Csáth Géza: Bartók Béla és Kodály Zoltán. Nyugat 1910. ápr. 1. 474. 1.
