Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Rába György: Babits-esszéből Babits-vers (A költő lényegszemléletéről)
Ám ez még nem az igazi gyermekdal, nem az az igazi dallam, meiy előhívhatná a személyiségnek a jelenben is elevenen ható, erkölcsi emlékezetét, az élmények valóban ..érzékeny helyeit. . ." Az ,,igazi" gyermekdal ritmus és szövege 1931 nyarán, a Dzsungell-idill-ben fog fölhangzani: Hajdan rengetegbe vágytam, legiónyi vén góliát fa sűrűjébe, kicsi Dávid én. Érzéssel fújtam tanítóm csitri dallamát: ,.Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át!" Ez a másik, ugyancsak gyermekkorban hallott dal megint egyenes idézetként hangzik föl. Sőt, ritmusa, ez a nyolc plusz ötös trocheus, melyet zenei megjelenése miatt mégis három meg egy töredék ütemnek kell fölfognunk, az egész vers ritmustervét megszabja. Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át: a szöveg Hoffmann von Fallersleben dala Gyulai Pál fordításában, Babits emlékezete azonban, alkalmasint a jelzett iskolai élményhez kötöttsége miatt, gyermekdalként őrizte meg. A természetnek, mint az emberi élet környezetének fenyegetéseket sugalló animizmusát ellenpontozza a Dzsungell-idill-ben, és a vers végső jelentését formáló gondolatmenet szerint ez a gyermekkorba andalodás föloldja a rémképeket, fölül is kerekedik rajtuk. A költő emlékezetében ennek a dalnak a ritmusa a továbbiak során talizmánul rögződött. Nem a tanulmány címében megjelölt témánkhoz, de vizsgálatunk tárgyához tartozik e ritmus ismételt fölelevenítésének jelensége Babits kései lírájában, hiszen szintén az emlékezet egy érzékeny helyére tapint, és ha a szerző, aki egy költői mikrokozmosz kialakításának megszállottjaként visszatér zenei alakzatához, ez is fölismerése a személyiség egyik lényegi összetevőjének. Ez történik a Nyugat 1932 májusi számában megjelent Dobszó-ban: Zsindelytetős régi háznak voltam gyermeke. Vad szobákban lapultam mint fogoly őzike. A Dzsungell-idill-e\ azonos ritmus variálatlanul vonul végig a Dobszó teljes szövegének három, egyenkint tízsoros strófáján. A zord jelen auditív, disszociációs képzeteit feledtető emlékezet az „Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át" ritmusával a gyermekkori emlékeket idézve teremti meg a halál gondolatához vezető képsor kontrasztját. A gyermekdal ritmusa működésének természete miatt a prousti önkéntelen emlékezés elvéhez hasonló. Az elveszett éden visszahívó varázszenéje szól, de az már Babitsnak az alapeszmét másodlagosan is kifejező remeklése, hogy a vers bűvösnek szánt dallamán ezúttal már nem a föloldás, hanem a tragikus enyészet szabadon engedett szelleme hatalmasodik el: vesszőt futunk, s lehullunk az ütések alatt, — íme a Dobszó végkicsengése. Ifjúkorában Kosztolányira olvasta rá, de önmagát fedte föl annak a költői műfogásnak a megnevezésével, hogy a formával tagadta olykor ő is a tartalmat, a költői kijelentéseket a velük ellentétes hangulatú ritmussal, 2 ' 1 — most a tartalommal tagadja a formát, az irracionális nosztalgia lehetséges valóságteremtését. 24 Rónay György: A lírikus epilog ja. I. m. 96. I. - •
