Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Máté J. György: „...hiszen emberékül oly különbözőek vagyunk" (Babits és Hatvany kapcsolata a tízes években.)

az addigiakhoz képest is talán mélyebben élte át a világ válságba-jutottságát, azt az állapotot, amelyet legpontosabban úgy fejezhetünk ki: Isten elfordította rólunk a tekintetét. A katolikus Babits, mint ezt maga is magyarázza idézett esszéjében, épp a Fortissimoban fogalmazza meg leghatározottabban eme kiszakítottságot. (A kései Babitsnál majd a Jónás-cethal epizódban bukkan fel ismét a maga végletes tragikumában Isten elfordulása az ő szolgájától.) A világháborúval vert emberiségért érzett felelősség ad súlyt Babits „istenkáromló" versének. Válság-érzését csak növelte a márciustól augusztusig húzódó megalázó pereskedés. A „Tagadjuk őt, talán fölébred!" felkiáltás nemcsak az isteni, de a földi szférában is a Hatvany-féle szabad szellemek maroknyi seregét leszámítva, süket fülekre talált. A Fortissimo hatása lemérhetetlen. Ezt maga Hatvány bizonyítja 1930-ban, a nagyon is Babits-ellenes Baloldali művészet, jobboldali politika című írásában, amelyben egyedül a Fortissimo-ügyről nyilatkozik pozitív hangon, míg Babits politikai nézeteit erősen bírálja: „Berzeviczy Albert, mint a Kisfaludy Társaság elnöke, a költőnek beválasztásakor kijelentette, hogy nem olvasta azokat a verseket, amelyek a nemzeti „közérzületet sértették". Szóval nem olvasta a háborút megátkozó Fortissimót, amely ha sértette is a hivatalos, de annál inkább kifejezte a titkos, nemzeti közérzést s amely Babitsot, a Nyugat szűk körének költőjéből egy történelmi, nagyszerű pillanatban az életvágy és békevágy emberi, nagy költőjévé avatta."

22 Más helyen azonban — Ady védelmében — szomorúan konstatálja Babits Kisfaludy Társaság-beli tagságát: „Tudomásul vesszük, Babitsot kimondhatatlan ujjak igazították be Ady legelkeseredettebb ellenfeleinek táborába, a Kisfaludy Társaságba."

23 Babits következő levele 1917 májusából való. A levél feltehetőleg egy Hatvany-könyvküldeményre érkezett köszönő válaszként. A Babitsnak küldött csomag valószínűleg Arany János valamelyik művét tartalmazta — régi, talán első kiadásban. Hatvány, a levelezés-kötethez készített jegyzetben utal rá, hogy Adynak egyszer élődi örökségbe Csokonai-kötetet ajándékozott. Babitsnál Arany lehetett a hasonló nagy előd. Ezt a feltételezést támasztja alá Hatvány egy rövid levele, amit minden valószínűség szerint az Arany-kötethez mellékelve küldött el Babitshoz, és amelyben ezt olvashatjuk: „Kedves barátom, tisztelt tanár Űr! Nincs a Napló pünkösdi számába valója? Vers? Próza! Fogadja szívesen Shakespeare-fordító fiatal elődjének munkáját. Leghívebb híve Hatvány Lajos."

2A (Kiemelés tőlem — M. J. Gy.) További utalás is található Hatványnál, amely a Babits—Arany párhuzamra vonatkozik, épp az Arany-tanulmány kérésének idején, „a Fortissimo-ügy alkalmából" írt Az elkobzott kobozban: „Fiúk, lányok öltözzetek fehérbe, és kopogjatok be Arany János választott fiának áldott, csöndes küszöbén, hozzatok neki teli kézzel liliomot, szórjátok be szobáját virágok havával és bíborával, mert lelki apjának századik születése napján bántódás érte, bizony-bizony mondom nektek, szörnyű bántódás."

25 Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Babits már 1910-ben, hét évvel a Fortissimo-botrány előtt megjelentette a Nyugatban máig 52 Hatvány Lajos: Baloldali művészet, jobboldali politika. In: uő. : Emberek és könyvek. Bp., 1971. 299—300. 1. 23 Hatvány Lajos: Utazás egy sírdomb körül. Népszava, 1930. márc. 23. Újraközölve: Uő. : Irodalmi tanulmányok. I. k. 20. 1. 24 Babits levele: Levelek Hatvány Lajoshoz. 229. 1. 225. sz. levél; Hatvány levele: OSZK Fond III/557. 8. sz. levél és Levelek Hatvány Lajoshoz. 053. 1. 25 Hatvány Lajos: Az elkobzott koboz. In: Irodalmi tanulmányok. I. k. 127. 1.