Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)
„És ime, e lélek örök körforgása: erejét ismét a nagy nemzeti munka szolgálatába veti, mely lázasabban pezseg, mint valaha. A munka: ez az utolsó reménység a kielégülésre [. . .]" 74 E gondolatmenet végén következik a költő tragédiája, amikor a „fölfordulás", a káosz, értelmetlenné teszi a szorgos, mindennapi munkálkodást. Babits szerint a forradalom küszöbén értéküket vesztik azok a fogalmak — a törvény, a vallás, a haza — amelyek a világ észbontó bizonytalanságában a költő egyedüli fogódzói voltak. A történelem fejlődése nem a reformer polgár elképzeléseinek megfelelően alakul. Ugyanúgy látja negyvennyolc drámáját, mint a Kossuth útjával szemben Széchenyi igazát valló Szekfű Gyula: de Babits nyomatékkal emeli ki, hogy Vörösmarty forradalmár hit nélkül is vállalja a forradalmár szerepét. Okfejtésében a bukás utáni teljes káosz, a világrend teljes fölborulása őrli föl a költő lelkierejét. „A költő szegény, a megélhetés legapróbb gondjaival küzd. A költő beteg, idegbeteg, valóban az őrültség szélén. A költő hazája rab, barátai halottak, őrültek vagy foglyok." 75 Ennek a mélyen átérzett lelkiálapotnak a művészi tükröződését látja Babits A vén cigány zaklatott soraiban, s tanulmánya befejező mondatában innen idézi a Vörösmarty-jellem magjának tartott dacot, a mégis, mégis fáradozni kell gondolatát újból kifejező logikailag oktalanul reménykedő fölkiáltást: „Lesz még egyszer ünnep a világon!" Babits 1911-ben Vörösmarty példájában elsősorban a maga számára járható utat akarta megvilágítani. Ezen az úton a költő nem ismer biztos válaszokat, nehéz helyzetekben is célt mutató hitet; ehelyett a fölmerülő kérdések mély átgondolásával tölti be hivatását. Ugyanakkor a magyarországi elmaradottság — a polgári demokrácia, életfölfogás és közgondolkodás — hiányának tudatában a változásra váró, de a forradalom „veszélye" miatt aggódó polgár drámáját is belevetíti Vörösmarty-tanulmányaiba. Mi e két tanulmány jelentősége a Vörösmarty-irodalomban? Megkerülhetetlenek. Megkerülhetetlenek márcsak azért is, mert Babits gondolatai — részben mások, főleg Szerb Antal közvetítésével — mélyen beépültek az irodalomtudomány mai Vörösmarty-képébe. Ennek a részleteiben állandóan változó képnek tudós kialakítói Babits megfigyelései közül sokat átvettek, egyesek nyomán értékes új eredményekhez jutottak, avagy éppen vitára késztetve értek fontos fölismerésekhez. Vörösmartyval komolyan foglalkozni ma Babits tanulmányainak ismerete nélkül nem lehet. Ugyanakkor megállapításait, gondolatmenetét senki nem tekinti zárókőnek. Ellenkezőleg: Babits írásainak korszakos jelentősége abban van, hogy fölkavarta a Vörösmarty-fölfogás állóvizét, kilendítette holtpontjáról a kutatást; eredményeivel, tévedéseivel, félreértéseivel és kidolgozatlan zseniális ötleteivel egyaránt serkentette a költőre és életművére vonatkozó kérdések korszerű átgondolását. 74 Uo. 246. 1, 75 Uo. 254. 1.
