Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Rába György: Babits-esszéből Babits-vers (A költő lényegszemléletéről)
holt földeké"-t, amelyről elmondhatná — a közhitbélivel ellentétben —, hogy „nem kíván véráldozatot": ez a haza, „amelyet mimagunkban hordunk." 1 "' A Hazám! kétségtelenül nem kötődik olyan szoros szövegszerűséggel Az igazi hazá-hoz, mint az Itália Babits megfelelő leveléhez, de a honszeretet rendkívül egyéni s ugyanakkor etikai értelmezése a cikk parafrázisa. Mindamellett találunk a költeményben olyan fordulatokat is, melyek szigorúbb mértékkel is tárgyunkhoz rendelik, így a cikkből idézett kitételekre visszhangzanak, sőt parafrázisuknak tekinthetők az alább következő sorai: Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek. Ám az értekező próza és vers közötti szövegáramlások erősebb esetei a harmincas évek elejétől példázzák szemléltetően Babits költői gondolkodásának további módosulását. A Nyugat 1930. március 1-i számának élén Babits megjelenteti az Ezüstkor látnoki intelmét a pusztuló és tagadott kultúra védelmében, az új, harcosan barbár eszmei irányzatok ellen. A cikk végkicsengése ellenállásra buzdít, küzdelemre maga a harc ellen. Lényeg- és önszemlélete útján ugyanennek az egyetemes, aktív erkölcsnek Kantról Babitsra származott hite újabb, központi üzenetként csendül ki egy évvel később, a Nyugat 1931. július 16-i számát bevezető remeke, a Vers a csirkeház mellől szózatnak szánt összefoglalásából. A Vers a csirkeház mellől a „születőben levő költemény" (poème en devenir) struktúrájával a tényvilágba lépő, öntudatos ember morális választásának drámáját kottázza le. Tulajdonképpen a középkori „test és szív vitája" verstípus modern változata: békés visszahúzódás és felelősségvállalás érzelmeinek összecsapása, melynek kifejtése — és kifejlete — a környezeti benyomásokat is magához hasonítja. Babits római számokkal tagolja a konfliktus kibontakozását a domináns szférák szerint az érzékelés meg az értelem szólamától az eszmélkedésen át a morális parancs kereszteshadjáratának hirdetéséig. Ez az utolsó, harmadiknak jelölt egység a versen végigvonuló dráma betetőzését a belső beszéd kérdő és fölkiáltó mondatainak izgalmával, a cselekvés szózatának alakjában jegyzi: így tűnődöm s izgalom fog el; nem, nem! menni s cselekedni kell! Harcot a Harc ellen! és a Tett gyilkos lelkét tettel ölni meg. De a záróakkordnak ez a szózata nem más, mint az Ezüstkor befejező buzdításának költői átlényegítése. „Harc a halál ellen, mely friss életnek hiszi magát, de csak annyiban az, amennyiben minden halálban friss élet csírái rejlenek. Jöjjön hát a harc, a megtartó harc a romlás ellen, jöjjön a szigorú bírálat és a gúny, jöjjenek a Tacitusok és Petroniusok! Tragikus harc, héroszi irodalom [...]." Ami a publicisztikus esszé formanyelvén szemléltető, cáfoló, összegező és fölhívó indulatok tükrében eszmetörténeti és társadalmi kórtünetre a Babits Mihály: Az igazi haza. In: Esszék, tanulmányok. I. k. 551. 1.
