Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)
Utószó
meki büszkeséggel írt valaha botgyűjteményéről, tengeri csigáiról az idős mester. A kutatók mégsem siettek a környezetét alkotó tárgyi mikrokozmosz feltárásával, eredménynek számított, ha legalább fényképpel, grafikával rögzítették azt. Élen járt ebben a Pesti Napló „Jókai Album"-a (kikövetkeztethető, hogy 1910-ben adták ki), ennek illusztrációi az akkori legjobb sokszorosítási technikát dicsérik. Szekeres László régóta figyelemmel kíséri az írói miliő fontosabb darabjait, tanulmányában arra is kitér, milyen módon befolyásolták ezek Jókai mindennapi közérzetét, leíróművészetét. A könyv szerzői, szerkesztői az irodalomtörténetirás és muzeológia különféle hazai műhelyeit képviselik. Soraikban a Petőfi Irodalmi Múzeum s az MTA Irodalomtudományi Intézete munkatársai mellett megtalálhatjuk az ELTE oktatóit, továbbá más akadémiai intézmények, múzeumok, budapesti nagykönyVtárak szakembereit. Nem csupán a szerzőtársak munkahelye tér el egymástól, Jókaira vonatkozó nézeteikben is mutatkozik olykor kisebb-nagyobb eltérés. Ezek kiküszöbölését a szerkesztők fölöslegesnek, végső fokon a kutatás, a későbbi egységbe foglalás folyamatát gátlónak tartják. Megjegyezzük végül, hogy olvasmányosságra törekedve ritkítottuk a szakirodalomra történő hivatkozások számát, nem alkalmaztunk lábjegyzeteket, hanem a mellőzhetetlen jegyzetanyagot a szövegben közöltük zárójelek között. A szerkesztők