Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - E. Csorba Csilla: Jókai „Ingres hegedűje" (A festő Jókai és a tardonai önarcképek)

I : ben Kolozsvárott készített fénykép, Veress Ferenc felvétele a Jókai-házaspárról. Tudjuk, ez az első közös fénykép a lassan 25 éves házassági évfordulóját ünneplő párról. Erre az ünnepélyes alkalomra — a fényképen jól kivehetően — Laborfalvi Róza felöltötte a bársony zsinóron függő médaille-t. Ezek szerint tehát Jókai Tardonán festett egy medálba illeszthető kis akvarell képet. A biedermeier oly kedvelt műfaja, az ékszer gyanánt, testi közelségben viselt miniatűr arckép jellegzetességeit mutatják a további tardonai önarcképek s más, így édesanyjáról készített rajzai is. A pontos megfigyelésen alapuló, részletező, finom vonalakkal rajzolt s közeli szemlélésre készült képecskék alig lépnek túl a még csak kevesek számára létező fénykép biztosította hasonlatosság, lehetőség szerint valósághűségre törekvés kritériumán. A fentiekben említett miniatűr-akvarell nem maradt az utókorra. A Magyar Szalon (1894. XX. k. 390.) közöl egy rajzot, amelyet a képaláírás szerint Jókai az 1849. évi bujdosásából küldött haza feleségének. A kép alján Jókai írásával ,,örökké szeret" felirat olvasható. Ma már nehezen lenne megállapítható, hogy A tengerszemű hölgyben említett miniatűr és e kép azonos-e. Miután a Tardonán készült önarcképek „életjelek" a száműzetésből, elképzelhető, hogy Jókai minden lehetséges módot megragadott arra, hogy Pesten tartózkodó feleségét hogyhogyléte felől megnyugtassa, s így több arcképet is küldhetett neki. (2. kép) Ha az 1849-ben rajzolt önportréról ránk tekintő fiatalembert összehasonlítjuk a kiváló rézmetsző, Röhn 1848-ból fennmaradt munkájával (3. kép), azt tapasztaljuk, hogy egy év alatt Jókai arca kissé lesoványodott, megnyúlt, haja rövidebbre nyírott, bajuszát megnövesztette. A puha ceruzavonásokkal felvázolt arc szemközti beállításban jelenik meg, rövid, hátrafésült haj, kis, hegyes bajusz, ritka szakáll jellemzik. 1849-ben keletkezhetett a Magyar Szalonban megjelenttel rokonságot mutató, a Vasárnapi Újság 1885. március 1-i számában közölt portré. A rajz jobb oldalán kézírás olvasható: „rajzolta Móricz". (4. kép) A képet közlő Törs Kálmán szerint „itt a Bükkben, egy kunyhóban rajzolta azt az arcképét, mely később a Forradalom alatt című könyve előtt is megjelent". A Jókai Mór Forradalom alatt írt művei 1848—49 c. könyve (Bp. 1875.) belső címlapján önarcképét közli Pollak Zsigmond rézmetszetében. A metszet jobb oldalán Jókai autográf kézírásával olvasható: „rajz Jókai Móric 1849;" E rézmetszeten, melynek forrását a Magyar Szalonban, ill. a Vasárnapi Újságban közölt rajzok képezik, a Jókai által felvázolt vonások felerősödnek, a haj hoszszabb lesz és hullámos, a bajusz hosszú, pödört, az áll keskenyebb, az öltözet hasonló. (Mivel az önarcképek tükörből készültek, a haj választéka a jobb oldalra kerül, a metszetet készítő Pollak viszont oldalhelyesen ábrázolta Jókait.) A Forradalom alatt írt művei megjelenése után a kortársak véleménye erősen megoszlott az ábrázolás hitelességével kapcsolatban. Gyulai Pál szerint (Budapesti Szemle 1875. 9. k. 17/18. sz. 202—203.): „Nem éppen illő ugyan, hogy az ember maga adja ki saját arcképét, hanem Jókai az ilyesmin már rég túltette magát; nagyobb baj az, hogy a rajz rossz, s igen keveset hasonlít a huszonöt éves Jókaihoz." A Vasárnapi Újság (1874. december 27.) ellenkezőleg nagyon találónak tartja a megjelent portrét: „kik jól ismerték őt ez időben, bizonyságot tesznek róla, hogy annak minden egyes vonása híven van találva, s csupán tekintetének ama sajátossága hiányzik itt is, amit egyébként visszaadni eddig se sikerült még a nálánál kitűnőbb rajzművészeknek, sőt magának a fényirdának sem." (A szempár titkának megragadásával bajlódott A tengerszemű hölgy főhős-festője — Jókai — is: „ha valóságos művész lettem volna, nem jámbor dilettáns, még akkor sem bírtam volna ennek a titkát kibúvárkodni. [. ..] Utol-