Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)

1883 februárjában — negyvenéves írói jubileumán — a Petőfi Társaság ünneplő tagjainak Jókai „rendre megmutogatta emléktárgyait, csigáit, jegyze­teit", ezzel a megjegyzéssel: — „Azt akarom, hogy szobám így legyen beren­dezve a múzeumban, mint most van [. . .] Ezt az országnak hagyom." (Hegedüsné 316—317.) Az ünneplés újabb felvonásaként komáromi díszpolgárrá választották Jó­kait, s meglepték a komáromi tulipántos ládával. A gyertyánfából készült láda tetején Komárom látképét virágkoszorúval övezték; négy oldalán a szülői ház, a családi otthon, a gimnázium és a városháza látható. A belsejében koszorúkat helyeztek el. Egy külön fiókban voltak az emléklapok s egy albumban 34 iskola­társának és barátjának az arcképe. Jókait könnyekig meghatotta a kedves ajándék. ,,Az az óhajtásom — mondta —•, hogy halálom után ezen láda így kerüljön a többi holmijaimmal a múzeumba és így álljon az asztalom mellett, mint életemben tartom. Mert ez a láda itt­maradt tanúbizonysága életemnek." (Jókay Jolán VIII. 47—48.; Hegedüsné 323.) Már kezdetben is felismerték Jókaiék, hogy sok kényelmetlenséggel jár a Stáció utcai ház, de a füredi villa pótolta hiányosságait. Az 1880-as években — amikor az öregedő Laborfalvi Róza erejét meghaladták házi teendői — újabb szakasz kezdődött a relikviák életében. .A velük együtt lakó Jókay Jolán és férje 11 év után elköltözött, s Jókaiék is búcsút mondtak a „sok drága emléket őrző" Stáció utcának (Váli Mari 355.). 1882 januárjában a város megvásárolta a házat, melyet az első világháború előtt „elnyelt a föld, hogy helyén kegyetlenül emelkedjék a spekuláció bér­palotája". (Az Újság 1914. február 22.) Jókaiék legelőször a „gyönyörű kocsikat és lószerszámokat" adták el (Jókay Jolán VII. 35.), s ezzel kezdetét vette a nagy búcsúzkodás. Ezen a télen írta meg Jókai a Búcsú házamtól c. versét, melyet a családnak olvasott fel legelőször. Laborfalvi Róza — egy kissé Jókai is — helyét nem lelve keresett újabb és újabb „otthont". Az író nem ellenkezett, de mindig saját maga rendezte be egy­más mellett dolgozószobáját és az emléktárgyakkal telített „fogadószalonját". Ragaszkodott bevált szokásaihoz. 1882 elején a Kerepesi (a mai Rákóczi) útra — Hegedüsné szerint a 17., Mikszáth szerint a 21. szám alatti „modern alakú emeletes házba" költöztek a Rókus kórház mellé, a Fehér Kakas vendéglő épületébe (Blaha Lujza i. m. 254.). Kibérelték az egész első emeletet, de a kis szobákban így is szűkösen fértek el. Jókai maga készítette el a la.kás beosztásának tervét „és a szobákba bele­rajzolta, hogy a bútorokat hova helyezzék". (Hegedüsné 315.) S bár „dolgozó­szobája elég kényelmesnek látszott (Petiné III. 68-b.), 1886 májusában „semmi se jó alapon" kiköltöztek a „tisztelt ház" szomszédságába, a Sándor (a mai Bródy Sándor) utcába. Ismét bizonytalan, hogy hányas számú házba (vagy há­zakba), Mikszáth 36-ot írt; egy 1886. december 30-án kelt levelében Jókai is, Jókay Jolán pedig 17-et és 21-et (VIII. 24., 28.). Az is feltételezhető, hogy három — s egyszerre két — lakásban laktak. Laborfalvi Róza halála után Jókai — szabadulni akarván felesége megrázó és visszahúzó emlékétől — megrostáltatta tárgyi hagyatékát. Fogadott lánya vállalkozott erre a feladatra. Amilyen pazarló bőkezűséggel gyűjtötte a bútoro­kat és használati tárgyakat Laborfalvi Róza, unokája éppoly szilaj hévvel jut­tatta őket kótya-vetyére. 1887 májusában egy újabb „fészekrakó", Jókai Róza „hymen-hírére" kicsi lett a Sándor utca. „Ekkor fogadták ki az Andrássy út [ma Népköztársaság útja]

Next

/
Oldalképek
Tartalom