Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)

A többszáz tételből álló bot-, kard- és csigagyűjtemény új „műfajjal", meditációra késztető dísztárgyakkal egészítette ki az alakuló „házi múzeumot". Mintegy előkészítette Jókait a nagy tömegben érkező jubileumi ajándékok méltó fogadására. Érthető, ha a „mostoha korszakban", mozgalmas lakásviszonyok között ragaszkodott 1853-ban vásárolt svábhegyi telkéhez, mely a pesti lakások kiegészítője lett. Komáromi kertjük mintájára, tardonai tapasztalatai alapján formálta ki költészete mentsvárát. A „sziklás kübörcön" a csend övezte villához építtette a maga tervezte dolgozószobáját. Hársfái hűvösében a fővárosra tekintő nyaralójából figyelte a „tündöklő Dunától" kettészelt Budapestet megszületni, felvirulni, óriássá lenni. (Hajdan, most és valaha, Életképek 1876. július 19.) „Emlékfákkal" ültette tele kertjét, májusfát nevelt a szobája előtt. Zöld növénnyel befuttatott verandái és „lombos" ablakai megóvták a külvilág kíváncsiságától. Feljegyzései szerint maga állította össze nyaralója felszerelését. Legelsőnek bútorokat, „kerti műszereket" s hirtelenében hat talyigát vásárolt (JKK Följegyzések 1:17., 23., 30.). Háromablakos dolgozószobájának legkedvesebb bútora „az a nagyon egyszerű íróasztala volt, ami mellé kora reggeli sétája után [...] ült. Egy nagy — alvásra is alkalmas — dívány; egy óriási támlás borszék [...] egypár szekrény, egy könyves állvány, néhány szék és egy álló írótámla képezte a többi bútorzatot." (Váli Mari 121.) A felhasznált tinta és papír nagy mennyisége jelzi, hogy már a kezdetekkor aktív írói munkát fejtett ki a hegyen. Gyors ütemben építtetett téli, nyári üvegezett verandákat. Szőnyegeket, csengőt, spalettákat szereltetett fel, kályhákat állíttatott be, konyhaedényeket, padokat, karosszéket szerzett be. (JKK Följegyzések 1:162—165.) 1856-ban az újonnan épített mindenes szoba közepére állították a keményfából készült komáromi ebédlőasztalt székekkel. Itt szorítottak helyet a matracos heuerőnek, ágyaknak, díványnak, edényes szekrénynek, egy háromfiókos nagy szekrénynek, zongorának, tükörnek és a uarróasztaínak is. (Hegedüsné 101—102., Váli Mari 122.) E nagy szoba mellett volt Jókaiék hálószobája, amelynek „két ablaka nézett a kerti teraszra, s egy csipkefüggönytől árnyalt, barnára lakkírozott dupla francia ágy volt legfőbb ékessége. Az igen egyszerű kivitelű ágy fejének kevéssé magas sima lapján egy domborműn M. R. monogram volt az egyetlen díszítés. A kanapé és a fotőjök behúzása zöld brokáttal montírozott színes hímzés volt. Kis Róza kézimunkája, s az ő pesti szobájának bútorzata volt ez a rózsákkal és lilomokkal hímzett garnitúra, melyet csak akkor szállítottak ki a nyaralóba, mikor kiköltöztek; ősszel pedig ismét visszavitték azt a pesti lakásba." (Váli Mari 121.) A szőlőprésnek, a hordóknak, a szüretelő kádaknak és a kerti felszerelésnek — köztük a kacornak, a parittyának és a kis fűrésznek — „Jókai galambdúca" megett, s ma is meglevő majoros házban találtak helyet. A rendezés természetesen sohasem fejeződött be. Folyamatosan hurcolták ki a pesti lakás egyes bútorait, az 1874-ben vásárolt székeket, s azt a kis politúros fekete asztalt (JKK Följegyzések 2:29.), amelyek ma is láthatók kiállításainkon. Nem csoda, ha Jókay Jolán arról emlékezik meg fennmaradt emlékiratában, hogy Laborfalvi Róza halála után „a hegyen is rengeteg volt a bútor, itt is kellett egy kis ritkítást rendezni és itt is sok bútort eladtak". (VIII. 52.)