Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - W. Somogyi Ágnes: Képek a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz-gyűjteményéből

W. SOMOGYI ÁGNES : Képek a Petőfi Irodalmi Múzeum Móriczról már a tízes évek közepén azt hitték, „hogy csizmában és civiskalapban jár". Későbbi olvasói talán még inkább azt képzelhették, hogy legtöbb műve színhelyén, a falun van otthon, s „úgy írja le a mondanivalóját, amint beszél.. ,

Ml Ezzel szemben „lusta" félszemére éppen ebben az időben, 1914-ben vásárolt monoklit,- azt a kelléket, ami Molnár Ferencet képein a mai szemlélőnek félreérthetetlenül és nyilvánvalóan polgárivá teszi. Móricz utolsó éveit, végleges Leányfalura-szorulását leszámítva városon élt, s a „tanyán" hordott kedvenc viselete is „fehér nadrág, fehér ing, sárga bőröv, sárga cipő"

3 volt. A pantallót és puha kalapot csak ritkán cserélte föl „stílusosabb" öltözékre. 1941 tavaszán például: „Ügy ment végig a Székelyföldön viharkabátjával és szárközépig érő nadrágban, kezében a botot szorongatva, mint valami garabonciás." A kétszeresen is praktikus, mert könnyű mozgást engedő és a tisztelőket is pukkasztó öltözéket később székely szalmakalap, „amilyent a falusi gazdák viselnek"'

1 egészítette ki. A fényképekről is leolvashatnánk Németh László kettős ítéletét: „Móricz Zsigmondból ötven év sem csinált úri embert."

5 De utolsó debreceni találkozásukkor: „Szürke nyári ruha volt rajta; egy kedves, régimódi gavallér. Ilyenkor, tanácskozásokon, hivatalbéliek közt látta csak az ember, mennyit fölvett ő annak az úri társadalomnak a jószokásaiból, amelyen olyan állhatatosan csüngött megbotránkozott és bámuló szeme."

0 Balogh Edgárral Marosvásárhelyen valaki lefényképezte. A nézővel szembe siet. Puha kalapban, kabát nélkül, pantallóval. Botos öregúr. Különös dolog az emlékezet! A kolozsvári könyvnapon is „lekapta" az írót egy Karácsony nevezetű amatőr fényképész. Az előttünk álló másolatokon az író nem garabonciásként, hanem konvencionális öltözékben mosolyog a világra. Akkori állapotát bizonyosan hívebben tükrözi az írás — másoké róla és még inkább magáé Móriczé a műveiben — mint a mégoly sikerült pillanatképek. És mégis, az a jólöltözött, mosolygós úr is ő, meg a bár pantallóban és fehér cipőben, de parasztszekéren utazó is. 1 Krúdy Gyula: írói arcképek. 2. k. 1957. 509. 1. 2 Móricz Miklós: Móricz Zsigmond érkezése. 1966. 484. (1914. július 14.) 3 Móricz Lili: Fecskék a verandán. Levelek Leányfaluból, 1961. 1966. 62. 1. < Bözödi György: Móricz Zsigmond a székelyek között In: Móricz Zsigmond ébresztése. Emlékkönyv. Szerk. Darvas József. 1945. 167. 1. 5 Németh László: Móricz Zsigmond. 1943. 68. 1. 6 u. o.: 103. 1.