Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Pomogáts Béla: Riport és novella (Móricz Zsigmond a bódéváros lakói között)

A kiserdei riportból való az elhagyatott öregasszony panaszos alakja is. Egyetlen jószága: a tyúkocska nem ad tojást, végső nyomorúságában a templomnál osztogatott habarék levesre szorul. A való életből ellesett s a tudósításban is rögzített szavakkal panaszolja el keserves helyzetét: „Nem adtak a jövő hétre cédulát,... nem adtak. Egy hónapban már azután csak két hétig fognak adni. Már nem lehet mást kapni, csak a templomnál zupát. Reggel zupa, délben zupa, este zupa." A telep közelgő „tragikus" felszámolása is a riportban leírtakat követi. „Tavaszra megszüntetik az egész Kiserdőt — mondja a novella főhőse. — Már most felmondtak mindenkinek, akinek fizetése van, csak azok maradhatnak tavaszig, akik olyan nyomorultak, hogy semmi biztos nincs." Láthatólag a riporteri munka során ismerkedett meg Móricz a Kiserdei angyalok más motívumaival is. A kiserdei lányokat foglalkoztató borsóválogató üzemmel vagy a munka nélkül maradt féllábú kárpitos alakjával ugyancsak külvárosi barangolásain kellett találkoznia. A riportba foglalt (vagy a riport keretein kívül maradt) kiserdei tapasztalatok sorra felvonulnak az elbeszélésben. E tapasztalatok nyomán alakul ki a cselekmény környezete, alakulnak ki a mellékfigurák. A tudósításba foglalt életanyagot elbeszéléssé kellett alakítani: ezt a célt szolgálta a két főhős és a cselekmény: egy szomorú, mégis tisztán fénylő szerelem története. Gitka, a kiserdei lányok „vezére" mintha Csibe alakjának előképe lenne. Csupa életrevalóság, bátorság és emberi tisztaság. A borsóválogatóban az ő keze jár a legfürgébben, a Boráros-téri végállomásnál ő látja el villamosjegyekkel társait, mindig támad valami apró ötlete, hogy elviselhetőbbé tegye a nyomorúságot. Ahogy Móricz mondja: „nő ez, aki az utolsó pillanatig dolgozik és másokról gondoskodik." A férfi módra szervezett társadalomban egy másik elvet és ideált képvisel: az érdekek vad harcában a türelmes jóságot, a megalázó szegénységben a megtartó reményt, amely elviselhetővé próbálja tenni a nyomorúság nehéz terhét. Mindezt hivalgó pózok nélkül, természetes gesztusokkal teszi. Alakjában egy rokonszenves munkáslány tulajdonságai ötvöződtek a Móricz-regényekből ismerős fiatal lányok legszebb jellemvonásaival. Társa és szerelmese, Jani erős és ügyes legény. Tervei vannak, házasodni szeretne, ugyanakkor telve van elkeseredéssel, minthogy munka nélkül kell lézengenie. A munkanélküliség csüggesztő közérzetét Móricz a külvárosi riportok nyelvén érzékelteti. Mintha valóban egy munka és megélhetés nélkül maradt tetterős fiatalember panaszát közvetítené. „Géplakatos vagyok és vizsgázott sofőr — hangzanak a fiú szavai. — A mi szakmánkban semmi sincs, csak leépítés. A gyárak kapujában elegáns portások ülnek az üvegfülkében és be sem lehet jutni egy mérnök szeme elé, mert a portás nem enged be." Reménytelen sorsa ellen lázadni próbál, tehetetlen haragjában azonban csak önmagát gyötri. „Irtóztatókat gondol — olvassuk. — Olyanokat, hogyha a gondolatai megvalósulnának, tűzbe és lángba borulna az egész Kiserdő legelőször, aztán az egész város, és az egész világ." öngyilkossági terveket forral, majd végtelen keserűségében szerelmese ellen fordul. Kiszolgáltatottan vergődik egy válságba jutott társadalom számára érthetetlen kaotikus viszonyai között. Alakjában a Móricz-riportok egy jellegzetes hőse kelt életre: a falusi származású pesti szegényember, aki képtelen helyet találni a gazdasági válságba került nagyvárosban, s már-már a kapitalista társadalom embertelen hajszájának áldozata lesz. A novella elkészülte után pár hónappal jelent meg Móricz Paraszt és proletár című írása, amely a faluról Budapestre kerülő fiatalok nehéz