Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Kántor Lajos: Balladisztikus novella (Bródytól Szabó Gyuláig)

KÁNTOR LAJOS: Balladisztikus novella (Bródytól Szabó Gyuláig) A magyar balladisztikus novella monográfiájában a műballada múlt századi térhódításáig kell majd visszanyúlni. (Itt természetesen csupán vázlatos áttekintésre vállalkozhatunk, a monografikus összegezés nemcsak terjedelemben, de koncepcióban is kívül esik tanulmányunkon.) Mielőtt a századforduló íróinak, mindenekelőtt a naturalistáknak a novellisztikájában megjelenne a balladai hang, a ballada-témák már feltűnnek a prózában. Van-e szerepe ebben Arany János példájának, a műballada fokozódó divatjának, vagy nincs, mindenesetre tény, hogy abban az évben — 1877-ben —, amikor Arany a Tengeri-hántást és a Vörös Rébéket írja, balladába kívánkozó történet ragadja meg Mikszáth figyelmét is, s a brezinai számadó juhász tragikus történetéből megszületik Az a fekete folt. Ez a jellegzetes korai Mikszáth-novella egy-két balladainak minősíthető mozzanatot felmutat: például mindjárt a címével (sejtelmességével, a színnek juttatott szerepével) s a novellaindítással. Ha az első sor még inkább népdalt sejtethetne („Nincsen olyan híres akol, mint a brezinai akol. . ."), a következő mondat, ritmusával (mondatszerkezeti ismétlésével), súlyos jelzőivel, mintha balladából lépett volna elő; akár balladasorokba tördelhetnénk: Bemeszelt fala van, veres födele van, ólom szegekkel a kapuja kiverve. innen azonban fellazul a stílus, az előadásmód, a szerkezet megegyezik a többi, anekdotikus Mikszáth-novelláéval. (Egy motívum még visszautal a balladára: a halott asszonynak az erdő fái közt megszólaló hangja.) Még jellemzőbb a Timár Zsófi özvegysége, amely mindössze három könyvoldalon tulajdonképpen balladát mesél el, sűrű párbeszédekkel •— ám elmesél, nem pedig előad, drámai tömörítéssel, ahogy a nép- és műballadától egyaránt elvárjuk. A drámai látásmód egyébként nem hozza szükségszerűen magával a balladisztikus novella megjelenését, a kiéleződő társadalmi konfliktusokra érzékeny írói alkat megmaradhat a naturalista-realista, egyénített ábrázolásnál. Thury Zoltán legvészjóslóbb, legsűrítettebb tárcanovellái — például a Kálvária vagy a Gondviselés — sem balladai hangolásúak. A századforduló, a gyorsuló ütemű kapitalizálódás városon és falun egyaránt bőven ontja a tragikus történeteket, s a korszak írói — életformájukkal a fellendült, megszaporodott újságokhoz kötött tárcanovellisták — felismerik a novellába kívánkozó, társadalmi-lé-