Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Bevezetés

BEVEZETÉS Egy-egy évforduló — alkalom példák keresésére, felmutatására, problémák ismételt végiggondolására és viszonyításra: egy korszak, egy problémakör jobb, alaposabb megismerésére. Egy ember évfordulója sok emberről szól, jegyzi meg, okosan szűrve le a közelmúlt nagy évfordulóinak tanulságát egy publicisztikus írásában az író Páskándi Géza: „Ha még nem is akartam volna, Adyról akkor is eszembe jut néhány fontos vagy jelentős költő, akihez köze volt (Komjáthy Jenő, Kiss József, Reviczky), őket is elő kellett vennem, pedig Adyt ünnepeltük. Ám eközben eszembe jutott a monarchia utolsó másfél évtizede: az egész kérdéskör mindenestül. Csak Adyról lett volna szó tehát? Korántsem! Ez időben Fülep Lajosra éppúgy kellett gondolnom, mint Hatványra vagy Bölöni Györgyre. Felidéződött Párizs és a modernség. És így a jó: az évfordulón mindezekről is kell írni, cikket, esszét, portrét, bármit, és írtunk is, és a jövőben még többet kell... Tolsztojt ünnepeltünk, de eszembe jutottak a környező gigászi fák is: Dosztojevszkij és utókori sorsa, Csehov világa. Ám Turgenyev is, meg Goncsárov tündökletesen modernnek ható regénye, az Oblomov. Ez a zárt, szinte olykor tévéjátékszerű szerkesztés, ez a monológból enyhe dialógusba, majd tragikomikus elégiába (paradoxon?) váltó-fejlődő regénybriliáns. Felmerültek Gorkij döbbenetes novellái. Csehov fölülmúlhatatlan atmoszférája ... Igen, mammutreflektor az évforduló: nem csupán a 'főszereplőt' világítja meg, hanem az egész környezetet is. S éppen így nem lesz évfordulós szaturáció (torkiglakottság), ha a környezetben föllelhető változatos szellemvilágot is végigpásztázzuk." (Évfordulósszellemiség? Népszabadság, 1978. október 8.) Amikor jelen kötetünket szerkeszteni kezdtük, még Krúdy évfordulója is előttünk volt, amikorra nyomdába adjuk, már javában folynak a Móricz-évforduló előkészületei, és a megjelenés jubileumi évét követő év is újabb prózaíróévfordulót jelez, a századunk első jelentősebb regényét alkotó Kaffka Margitéét. Mivel korábban a líra volt a jellegzetesen hazai műfaj, a tudományos kutatás is nagyobb eredményeket ért el a költői életművek feltárásában, költői alkotások elemzésében, megközelítésében, de még a közoktatás és közművelődés is könnyebben tudja népszerűsíteni költőinket, mint a prózaírókat. így előállt az a paradox helyzet, hogy olvasóközönségünk szeretettel és érdeklődéssel olvassa századunk magyar regényeit, mégis a próza kérdései kevéssé érdeklik, prózaíróink ismertsége nem közelíti meg költőink személyes népszerűségét. Századunk legjelentősebb magyar regényírójának, Móricz Zsigmondnak évfordulóját azzal szeretnénk megünnepelni, hogy reá emlékezve az általa képviselt műfajokra, prózairodalmunkra irányítjuk reflektorunkat. Tapasztalt ku-