Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Tóth Dezső: Móricz Zsigmond forradalomszemléletéhez (Báthory és Bethlen alakja Móricz Tündérkertjében)
nek", de minden háborútól gyötört, tehene-, házavesztett erdélyinek is számontartója és szószólója. S végső soron ez az, ami Báthory „előrerohanásával" is szembeállítja, mintha e mögött Móricz szólalna meg: egy háborúban annyira kifáradt nép nem bír forradalmat csinálni, ne kívánjanak tőle újabb erőfeszítést, a tündérkertért való harc is minden szép álma ellenére teher már és nyomor a népnek. Mintha Ady messzebb látó forradalmisága és Móricz szűkebb körű népközelsége válna az ellenforradalmi légkör torzító ködén át Báthory és Bethlen ellentétévé. Ez az ellentét azonban — az az érzésünk, sokban a tudatos írói szándék ellenére — nem merev, nem egymást kizáró, nem kiélezett ellentét. Bethlenben él egyfajta „titkos imádat" Báthory iránt, s ugyanakkor Báthory is szereti, tiszteli, féli Bethlent, s mikor kölcsönösen a legtöbbre becsülik egymást, ez nem a kérlelhetetlen ellenfelek egymást méregetése: mindegyiknek a lelkében ott él valami irigy szeretet a másik talentumai iránt. S az olvasó is úgy érzi: a két alak tulajdonságaiban, jellemében, politikai koncepciójában sokban korrigálja egymást, szinte az az érzése az embernek, miért nincs olyan valaki, aki egyesítené magában mindkettejük erényeit, mert éppen ez az egyesülés semlegesítené mindkettejük hibáit is. Valóban: e történelmi jellemekben egy történelmileg összetartozó szakadt szét. A magyar forradalmakat nem támogatta a polgári társadalom anyagi felkészültsége, szervezettsége, morális erényei — másfelől a megkésett magyar polgárság nem ismert hősiességet, nem volt hősi múltja, történelme. Báthory életének tanulsága: „mit ér ez a sok ragyogás erkölcs nélkül, kitartás, állhatatosság nélkül" — de ugyanakkor Bethlen élete sem olyan teljes és gazdag, bátor és felszabadult. Minden nagy becsületessége és egyenessége ellenére sem olyan őszinte, mint Báthoryé. Egymást kiegészítő tulajdonságok szakadnak itt ketté a jellemekben is, s külön-külön, ellentétként jelennek meg — de azért is vonzzák egymást, mert együttesükben adhattak volna teljes emberi életet, ahogyan együttesük jelentett volna harmonikus történelmi fejlődést is. Túri Dani sokban rokon, első látásra is, Báthoryval. Őt is nagy tervek, álmok mozgatják, közös bennük az asszonyéhség, Túri Dani ugyanolyan úr a falujában asszonyokon és férfiakon, mint Báthory Erdélyben, s sokban közös tragikumuk hangulata is. De Túri Dani Báthory tündérkirályfi-jellegével szemben közelebb van a földhöz, családhoz, anyagi érdekhez, faluhoz. Báthory Gábor sokkal öncélúbb és délibábosabb terveivel szemben Túri Dani számol és tervezget a noteszába, kalkuláló, dolgos természet — s éppen ebben a repceültető, káposztán kereső, trágyázó, földforgató, szőlőtelepítő mentalitásban, szorgalmas ötletességében Bethlennel rokon. Mintha ezt az egységet a forradalom bukása, a forradalmi kibontakozás lehetetlenségének tudata szakította volna szét külön jellemre. Az ellenforradalmi légkör, 1919 bukása szinte életre provokálta a polgári építés országboldogító koncepcióját. Móriczra éppen az jellemző, hogy ezt nem mint önmagában kétség nélkül üdvözítő utat ábrázolta, hanem — saját vívódásának kifejezéseként is — a másik út figyelmeztető keretében, a hősi attitűd iránti mély rokonszenvvel. S ez a rokonszenv ott él a Báthoryval tudatos írói szándékkal szembehelyezett Bethlenben is. Németh László meggyőzően mondja: „Az élet bölcs, virágozni, tenyészni szeret, csak időt, békét kell neki adni, hogy hajthasson — mondja a tanulság, de aki Bethlen Gábor szívébe lát, az ellenkezőjét is megtalálja ott: a szép, szilaj Báthory Gábort, mint ideált." 8 8 Németh László (Pörje Sándor néven): Móricz Zsigmond: Erdély. Válasz, 1935. 385. I.
