Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Tóth Dezső: Móricz Zsigmond forradalomszemléletéhez (Báthory és Bethlen alakja Móricz Tündérkertjében)

TÓTH DEZSŐ: Móricz Zsigmond forradalomszemléletéhez (Báthory és Bethlen alakja Móricz Tündérkert) ében) Az a történelmi helyzet, amelyben a Tündérkert született, sokban sajátos helyet biztosít a regénynek Móricz Zsigmond életművében. Móricz 1918—19ben tanult meg a szó napi értelmében politizálni, tevékenyen, országot járva, közvetlenül részt venni a politikai életben, beleszólni a politikába. A forradalmak politikai demokratizmusának közelsége az, ami olyan kézzelfoghatóan érvényesül a regényben, s ami azt eredményezi, hogy Móricz — itt egyedül — a nagypolitikai életet választja a nemzeti problémák ábrázolásának fő formájául. A kritikai realista Móricz életművében az is figyelemre méltó, hogy a Tündérkertben, elsősorban Bethlen alakjának rajzában, a társadalmilag, történelmileg előremutatót kísérelte meg ábrázolni. Móriczot itt nem utolsósorban éppen ez az útmutatási szándék vitte a történelmi regény műfajához: a történelmi regény a kritikai realizmus viszonyai között a társadalmi mozgás ábrázolásának viszonylag legalkalmasabb műfaja. A kritikai realizmuson belül a történelmi múlt területén van a legkínálkozóbb lehetőség a fejlődés ismeretében a fejlődés tendenciáinak érvényesítésére, a történelmileg jelentős, illetve később jelentőssé váló események, mozzanatok aláhúzására — általában az írói szándék, történelemszemlélet érvényre juttatására. S hogy Móricz a társadalmi fejlődés, kibontakozás alakba formálását — még ha a történelmi regény keretei közt is, de vállalta, abban ugyancsak a történelembe való emberi „beavatkozás" politikai tapasztalatának, a forradalomnak és a Tanácsköztársaság ideológiai hatásának befolyását kell keresnünk. De ez a forradalomközelség igazít el bennünket a regény egész mondanivalójának elemzésében is. Az alábbiakban — Király István ide vágó elemzései alapján* — Báthory és Bethlen szerepének, művészi jelentésének értelmezéséhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Móriczot a regény írásakor a bukott forradalom mélyen átélt tragikus légköre vette körül. S ha végignézett a magyar történelmen, a jelen szomorúságával, kilátástalanságával találkozott a történelmi tapasztalat kiábrándító tanulsága is. Forradalmaink sikere külső erők játékától függött, s belső gyengeségeik miatt önmagukat emésztették fel: történelmünk a bukott forradalmak történelme. Dózsa, Rákóczi és 1848 tragikumára ébresztette Móriczot 1919 bukásának friss élménye, ennek árnya vetült rá a magyar múltra is. Báthory alakjának, Bethlen és Báthory egymáshoz való viszonyának rajzában az a fájdalmas felismerés fejeződik ki, hogy a mi forradalmaink, szabadságharcaink a belső * MTA I. Osztály Közlemények v. k. 1—4. sz.