Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
a Károlyi kastélyban, melyre sok megyei úr is hivatalos volt... Az ebéd után a kivilágított városon át vonult ki a vendég-pár az állomásra". A nagykárolyi tűzvész pedig már az író tudatos emlékeiben is élhetett: 1887-ben pusztította végig, dühöngő szélviharban a várost. „Tíz-húsz házra is repült egyszerre a gyújtó perje. Két kilométer hosszúságban szelte át a romboló láng Nagykárolyt ... Roppant sok ember vált hajléktalanná" — jegyezte fel a krónikás. De a dokumentumok nemcsak a regény vázának felépítésében segítik az írót: ellesett valóságdarabkákkal zsúfolt a részletek mikrokozmosza is. Hiteles emlékekből bontakozik ki a környezetrajz: Pórtelky Magda borzongató, gyermekkori emléke a vármegyeházi börtönök rostélyos ablakairól tapinthatóan idézi fel a megyeháza régi részét, a hajdani zárdát. A hősök mögött látható élő alakokat az író képtelen csupán modellként szemlélni: állandóan kísérti életük dokumentuma. A messziről jött hajdani zenész, a kedvesen társalgó, bohèmes Horváth Dénes életének és jellemének fő vonásai olyan hűen idézik fel Almassy Ignác alakját, hogy az azonosság kitetszik abból a szűkszavú nekrológból is, mellyel a helyi lap tisztelte meg halálakor a vármegye tiszti alügyészét: „Jó szívvel párosult, kellemes társasági tulajdonságai folytán évtizedek óta rokonszenves alakja volt városunk és vármegyénk életének ... 1844-ben született Debrecenben. A jogi pályán kívül zeneakadémiát is végzett s mint kitűnő koncerthegedűs sok kellemes órát szerzett a közönségnek is. Városunkban a 70-es évek elején telepedett le, mint törvényszéki aljegyző, majd a bírósági szolgálattól elválván, Nagykárolyban ügyvédi irodát nyitott. Ezelőtt tíz évvel Szatmár vármegye tiszti alügyészi állására választatott meg". Dokumentumra bukkanhatunk a regény kisebb fordulataiban is. Pórtelky Magda akkor is a második házasságát élő Uray Margit életútját példázza, amikor — túl örömökön és kínlódásokon — Rozverics káplán katolikus nőmozgalmába sodródik. Erre utalnak a helyi lap hírei: „A nőegylet mulatságán résztvett... Almassy Ignácné". „A katholikus legényegyesület bálján ... a bálanya társaságában ott láttuk ... Almassy Ignácnét". S mennyire jellemző, hogy a fővárosba felhúzódó dzsentrik az írónak nemcsak társadalomtörténeti felismeréseit fejezik ki a regény végefelé, hanem személyes tapasztalatait is: a század elején már Budapesten él Kaffka fél rokonsága, s nagyanyja, a Színek és évek Zimán Klárija a Művelt Nők Otthonának gondnoka. A Színek és éveknek ez a gazdag dokumentumrétege nemcsak a mű nyersanyagának fel-felbukkanását jelzi: az író alkatát is jellemzi. Ezt az írót nem az „előtanulmány" vezette el az élő példákhoz, hanem a „megfogható" tények, valóságdarabok igézete. Az impresszionista lélek mutatja itt meg magát — új oldaláról. A dokumentumokban épp úgy a részletek vonzzák, mint a benyomásokban. Szinte hozzátapad a valóságdarabokhoz s alakítás nélkül viszi művébe őket, hiszen hiányzik belőle az eleve elrendező szándék, mely az előre tudott összefüggések fonalát követné. S a dokumentumok — látványainak is rokonai: az emlékezetben raktározódtak el, magukba szívták a befogadó lélek levegőjét s az emlékezés hullámain kerültek a mű felszínére. Kaffka történelmi folyamatokat magábasűrítő élményvilágának és igazságkereső szenvedélyének köszönhető, hogy regénye dokumentumai nem a naturalista kételyt, hanem töredezettségükben is az összefüggések megjelenítését szolgálják. Erőt és tartást visznek az impresszionista próza laza szövetébe, s lehetővé teszik, hogy az író roppant ismeretanyaga a letűnő világról a stílus megtörése nélkül egyesüljön a regény lírájával. * * *
