Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Fenyő István: Költői tudósítás a Szovjetunióról az ellenforradalmi Magyarországon (Illyés Gyula: Oroszország)

említett stíluskép keretében bőséggel alkalmazza a népköltészet eszközeit: az ismétlést, fokozást, felsorolást, költői jelzőket, ellentétet, gondolatritmikus tagolást, párhuzamosságot, anaforikus alakzatokat s alliterációt. Mindazt, amivel oldja, ugyanakkor még határozottabbá és szilárdabbá teszi közlésmódját. Nagyszabású vagy éppen monumentális jelenségek leírásakor stílusa egyenesen szűkszavúvá, lakonikussá válik. Ilyenkor csupán tényszerűen felsorolja a látottakat, megfigyeléseket rögzít — minél feszesebben, rövidebben, nemegyszer szinte apodiktikusan —, s mindenfajta kommentárt mellőz. Másrészt ez a rövidmondatos, zárt stílus ily esetekben az ábrázolásnak mindig befejezettséget és hallatlan plaszticitást ad. A szentenciák erejével hat, valósággal szuggerálja az olvasónak a megelevenedett jelenségeket és törvényszerűségeket. íme pár mondat a Dnyeprogreszről írottakból: „Egy kilowattóra azelőtt harmincöt kopekába került, most fél kopekába. A gát és turbinák költsége hét év alatt így is megtérül. Itt nem merül fel a kérdés, hogy ki veszi meg az áramot. A túlparton levő ércműveken kívül innen kapja az áramot a hetvenöt kilométerre fekvő Dnyepropetrovszk. Százötven kilométer körzetben innen látnak el minden üzemet, iparit éppúgy, mint mezőgazdaságit. Villanyerőre rendezték be az öntöző készülékeket is." Kiváltképp axiomatikussá lesz Illyés hangja akkor, amikor a szovjet társadalom felépítéséről, intézményeiről, organizmusáról szól. A keményen koppanó, egyszerű mondatok sorozata ekkor valami megmásíthatatlant jelez. Kerüljön viszont a sor a munka, közös és céltudatos emberi tevékenység, még inkább valamely társas együttlét ábrázolására, ez az egyszerű és dísztelen stílus, egyszeriben megváltozik: megtelik ritmussejtelmekkel, zenei hullámzással, dallamlejtéssel, időmértékkel, néha még valamelyes hexameterszerűséggel is. Csupa szimmetria, kerekdedség és lágy lebegés ilyenkor az illyési próza. A gondolatritmus szárnyán röpül az embereket egymáshoz közelítő, érzelemmé sűrűsödött gondolat. * * * Fordulópontot készített elő az Oroszország Illyés Gyula pályáján, s ilyen irányban hatott a kor magyar irodalmára is. Ez volt első nagyobb szabású szépprózai műve, fontos előzményeként nyomában következő klasszikus alkotásainak: az író ideológiai-politikai programját félreérthetetlen világossággal és erővel meghatározó Puszták népe című szociográfiának és a Petőfi című életrajzi esszének (1936). Azok plebejus demokratizmusában, forradalmas szenvedélyében, társadalomkritikai energiájában és vallomásos líraiságában a szovjet föld élményeinek tanulságai is benne rejlenek. E nagy társadalom átfogó, és a szemtanú hitelességével készített, agitatív célzatú, és a riport frisseségével ható rajzával pedig követésre, a magyar valóság hasonló feltárására ösztönzött. Bevezetőjévé lett a magyar szociográfia harmincas évek közepén elkövetkező nagy fellendülésének, a baloldali irodalom kiemelkedő, realista társadalomkritikai teljesítményeinek.