Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Csaplár Ferenc: Kassák és az „új magyar regény" (1928—1933)

megismétlődő eseményeinek, az öszt'önös szervezkedési kísérleteknek, a lázítani merészelők üldöztetésének az ábrázolásával feltárja a magyar falu helyzetét. A regény főhősét, Marikát ebből a környezetből elvezeti a városba, s egy középosztálybeli család és egy szervezett munkás színre léptetésével jelzi a magyar társadalom többi részének helyzetét, a parasztság sorsával kapcsolatos magatartását is. A regényben fölvonultatja mindazokat a társadalmi erőket, melyek a parasztság sorsának alakításában az 1920-as évek végén szerepet játszottak. A mű világában a parasztság a megfélemlítettségtől és magatehetetlenségtől eljut a lázadás szándékáig, a szervezett társadalmi küzdelemre azonban felkészületlen. A polgárság már demoralizálódott, legfiatalabb generációja az érzelmi forradalmiság vonzkörébe került. A forradalmi munkásmozgalom szövetséget ajánl a parasztságnak, s következetésen képviseli a földreform gondolatát. Az államhatalom a terror megtestesítője. Marika útja a baloldali munkásmozgalommal való találkozás kivételével kiábrándulások sorozata. Kassák ennek a kiábrándulássorozatnak az ábrázolásával vitába szállt a Bartha Miklós Társaságnak a parasztszocializmusról, az értelmiségi ifjúsági mozgalmaknak a parasztság és a középosztály szövetségéről, a jobboldal és a parasztság egyes csoportjainak a nagybirtokos osztály állítólagos földreformszándékairól kialakított nézeteivel, s voltaképp az MSZMP 1926-ban kidolgozott agrárprogramját, a munkás-paraszt szövetség gondolatát, a földreformért folytatott politikai harc szükségességét hirdette. A regény gondolatvilágának legfontosabb részeit nemcsak a környezetrajz, a cselekmény és a jellemek révén történő megérzékítéssel, hanem felvilágosító politikai fejtegetéseknek a regénybe illesztésével is tolmácsolja. A mű második felében az eseményábrázolást s a lelki folyamatok rajzát gyakran szükségmegoldásokkal helyettesíti. A polgárfiú Imruska kamaszkori vívódásait naplórészletek, Marikának a városi élményekre való reagálását, a szocialista agitátor Szikora meggyilkolását és a falu öntudatosodását levelek közlésével mutatja be. Ezek a hosszadalmas, gyakran modorosságokkal és banalitásokkal tűzdelt részek szétfeszítik a regény kereteit. Az elnagyolt, kidolgozatlan mozzanatokkal, az egyéni árnyalatok nélküli párbeszédekkel, a nem meggyőzően motivált eseményekkel plasztikus részletek váltakoznak. Ilyen a regény zárójelenete, Marika öngyilkosságának leírása is. A munkanélküliség problémája már az Egy ember élete Kamaszévek című kötetének első fejezetében felbukkan. Kassák az érsekújvári piactéren ácsorgó munkanélküli legényeket mint ,,a mesterségből kijött, közben iszákossá lett embereket" rajzolja meg. Már itt kifejezi azt a gondolatot, hogy az ember a munkanélküliségben demoralizálódik, haszontalanná válik, elveszti önérzetét. Ezt érzékíti meg azzal, hogy felidézi saját magának a munkanélküliség állapotával kapcsolatos cselekedeteit: a piaci ácsorgásokat, a céltalan csatangolást, az éjszakába nyúló részegeskedést, a bordélyozást, a cinikussá és közömbössé válást. Mindezt tovább fokozza annak ábrázolásával, hogy ő, a szocialista munkás a munkanélküliség hatására már-már hajlandó volt arra, hogy detektívnek álljon vagy hogy szentképekkel kereskedjen. A Munkanélküliekben (1932) az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére vonatkoztatva megismétli az Egy ember életében a munkanélküliséggel kapcsolatban kifejezett gondolatait. A regény főhőse, a szobafestő Tóni szándékos fölfokozással mint egészséges, derűs, energikus, önérzetes és bizakodó mun-