Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Felvillanó arcok a harmincas évekből - Mikó Krisztina: Egy faun arcképéhez (Hevesi András regényeiről)
Annak ellenére, hogy inkább csak elhatározza, mintsem érzi a szerelmet', hiszen „ráterrorizálta" már magát Stéphára — a Párizsi eső Mélájára — és Simone-ra, az írónőre, nem változtat a módszerén Irén esetében sem. A hatás most sem marad el: az érzések tulpszichologizált színjátékában a szerelem „kifut" Hevesi András életéből. Nem tudta elviselni, hogy „leigázzák", de nem tudott veszteni sem: ütni akart, s ezzel önmagára, azaz regényére mérte a nagyobb csapást. Az ugyanis csak addig kiegyensúlyozottan jó, ameddig valóban a Párizsi esőben megkezdett gondolatok folytatásának tekinthető. Hevesi bosszúja — a hősnő körüli cselekményszálak össze-vissza bonyolítása — megtörte a kalandok tovább folytatásának lehetőségét.. A társtalanságtól való görcsös rettegésben azonban a „faun" álarca lehullt: az érzelmi szélsőségek embere mellől mérhetetlenül hiányzik Turauskas, a problémáit kimondva feloldó alteregó. „Mérhetetlen magányomban görcsösen megkapaszkodom minden számomra megközelíthető közösségben" — vallja. De az Irén elsősorban Hevesi életútjának további alakulása szempontjából legfontosabb tanulsága a „gondolkodás mámorának" etikai tartást sugárzó tettekben realizálása. Mert „A barbárság hullámverését, amely már az egész világot fenyegeti, csak olyan emberek állíthatják meg,... akik hasonlítanak a megvadított tömegekhez. A világot és a civilizációt csak olyan emberek menthetik meg, akiknek a keze néha ökölbe szorul, akik ütni is tudnak." A lélek nagy kalandjait a továbblépés zálogaként rendszerbe foglaló két regény a társakra találás „elméleteit"' megdöbbentő erejű tettben realizálja. Az erős férfi szerepét a „lelkierős" férfié váltja fel: Hevesi András nem írhatta már meg Közép-Európa szellemi életrajzát, ahogy tervezte, s Turauskas életkorát sem érhette meg. Elindult meghalni „kettéhasadt énje éjszakai felének környezetéért" 26 , Franciaországért. Sárközi Mártához írott búcsúlevele 27 tanúsága szerint a lövészárokba is elkísérte életének szimbóluma, a párizsi eső. Kiteljesedett otthontalansága tudatában halt meg, hiszen, mint írta, „Csak két lehetőség van hátra számomra, vagy elpatkolok, vagy életben maradok, de sohasem mehetek haza, a diadalmas hazatérés most már gyerekes ábránd." 28 Megteremtette viszont kortársai között szinte egyedülálló, regényei folytatásának tekinthető életrajzát. Tudott ugyanis — ütni is. 26 Hevesi András: Egy elkésett pályamunka. Magyar Hírlap, 1937. február 2. 4. 1. 27 Idézi Bajomi Lázár Endre Hevesi András hősi halála c. írásában. Kritika, 1977. 5. sz. 18. 1. 28 Bajomi Lázár Endre: i. m.