Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)

absztrahált forma „szegénységét kiáltják az égre többé-kevésbé őszintén, s eszerint többé-kevésbé kétségbeesetten." Szegénysége „ ... valami formai külsőség kiválasztása .. . Csak az impresszionizmus szabadulni akart vele a világnézettől, a posztimpresszionizmus pedig meg akarja vele találni a világnézetet"/'

6 Abban az örök rohamozásban, amit művészettörténetnek nevezünk, ez az irányzat természetesen szükséges és termékeny volt. Küzdelme a konzervatív örökség és környezet ellen, a naturalizmus félmegoldásának befejezéséért, küzdelme önmagával értékeket hozott felszínre, utat nyitott a tovább törekvő erőknek — korfeladatot szolgált. A fejlődés híveinek elégedetlenségét fejezte ki, küzdve a konzervativizmus agresszív ellenszenvével, s viselve sokszor az anarchista, kommunista jelzőt. S (bárha meg kell jegyeznünk, hogy a festészeti impresszionizmus esetében megfigyelt tanulságokat természetesen csak analógiásán lehet az irodalomra alkalmazni) a Színek és években nemcsak a történelmileg időszerű áramlat előrevivő ereje feledteti velünk az impresszionista szemlélet ellentmondásait: itt teljesen eggyé tud válni az író egyéniségével, emberi érzéseivel, sorsának körülményei között szorongó világnézetével s a mindebből született regényanyaggal. Az impresszionizmus közös mederbe vezette az író minden korábbi törekvését. Agnoszticizmusa gondolatot adott az induló évek dezillúziójának és az emberi válságokból felfakadó mély keserűségnek. Művészi módszereinek egységes rendszere lehetővé tette, hogy az az újravágyás, mely a szecesszió bizonytalan útjain tétovázott, célratörően megizmosodjék és erős korérzéssel telítődjék. Szenzualizmusa, lelki hatásokra éber érzékenysége pedig a pszichológiai érdeklődést, mely korábban oly sokszor rekedt meg a kísérletezés izgalmánál, a művészet élő vérkeringésébe kapcsolta. S mindenekelőtt: találkozott az a szemlélet, mellyel az impresszionizmus a világot, Kaffka pedig Pórtelky Magda történetét megközelíthette. Hogy Kaffka nosztalgiája, érzelmi kötöttsége és ítéletének könyörtelensége nem törte ketté a regényt, abban nagy része van az impresszionizmusnak, mely stílust tudott adni az ellentétek között feszülő írói indulatnak és regényanyagnak. A látványra épülő mű, melyből hiányzik az összefüggések eleve megfogalmazott és egyszerűsített váza, lehetővé teszi, hogy tükröződjék benne a történelem káoszában tévelygő lélek — minden érzelmével, mégha egymással küszködők is azok, s csupán annyi törvényszerűséget fejeznek ki, amennyit az intuíció megközelíthet. Pedig a Színek és években nemcsak az írói lélek tétova; kusza a kor is, és talán maga is hajtja a kifejezésével küszködő írót az impressziók töredékes mozaikjai felé. Mutatis mutandis: ha Ady Endre művészi felszabadítója a szimbolizmus, akkor Kaffka Margité az impresszionizmus. S Kaffka nemcsak a látvány varázsát veszi át az impresszionizmustól, hanem annak belső küzdelmét is, amit az ő vívódó lelke még hevesebbé fokoz. Ez különös vibrálást visz a regénybe, feszültté teszi a hullámzó képek, emlékek nyugalmát. Ha az impresszionizmus a külső beavatkozástól óvta meg az írást, akkor ez a küzdelem a határt jelezte örökké, amelyen túl már a puszta látvánnyá szublimált valóság, testetlen hangulatok és szépségek világa kezdődik. Az impresszionista szemlélet nem teljesen tudatos állásfoglalás eredménye. Megalkotásában nagyon jelentős része van az író sajátos alkatának, melyet a gyermekkor élményeinek különös hatása s az érzékelés szenzációjának szen4B Fülep Lajos: Művészet és világnézet. Ars Una, 1923. 1. évf. 3. sz.