Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Felvillanó arcok a harmincas évekből - Ferenczi László: Egy polgár vallomásai (Márai Sándorról)

ményanyagát legfontosabb müveiben már megírta. Amikor élményanyaga újra feltöltődik, olyan újabb könyveire gondolok, mint az ítélet Canudosban vagy a Rómában történt valami (1971), és amikor (noha ezek is 24 órás történetek) megszűnt önmaga epigonjává válni, Krúdy elveszti jelentőségét. Krúdy mankó volt, Márai válságos éveiben vagy inkább évtizedeiben. Függetlenül mai — immár három évtizedes — politikai magatartásától, mind egyéni teljesítménye, mind hatása miatt Márai a XX. századi magyar irodalom egyik jelentős alkotója, 1931 és 1948 között ösztönzését kevesen kerülték ki: Illyés Gyulát és Németh Lászlót is beleértve.