Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Kortársak - Kelevéz Ágnes: Gulliver újabb utazásai (Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba, Capillária, Szathmáry Sándor: Kazohinia)
végén Zatamon, egy hin tudós szinte szó szerint ugyanazt a kritikát mondja el az emberi társadalomról, mint' a második rész végén a behin társadalomról, amelyet Gulliver undorodva, kétségbe esve hagy el. Gullivernek „ismerősen is csengenek a szavak", azonban a behinek kritikáján keresztül nem ismer saját hibáira, a szembeötlő hasonlóságok ellenére sem. Ez a korlátoltság számtalan esetben komikus szituációt szül, s nyilvánvaló Szathmáry szándéka is, hogy Gulliver értetlenségével az emberiség önkritikátlanságát akarta megmutatni. Azonban Gulliver csökönyös vakságával Szathmáry nem mindig azt éri el, amit szeretne; egy idő után Gulliver butasága már nem nevetséges, hanem egyszerűen fárasztó. Felvetődik végül a kérdés, mennyiben utópia vagy sem a Kazohinia. Ha figyelembe vesszük Szathmáry más írásait is, egyértelműen klasszikus utópiának kéne tekintenünk a hinek világát. Novelláiban is hasonló gondolatok térnek vissza (Gépvilág, Adalékok a kompofon történetéhez, Dongók), 12 de leginkább elméleti jellegű írásai győznek meg arról, hogy a Kazohiniával követendő programot szeretett volna adni az emberiségnek. A Dongók keletkezése című írásában kifejti, hogy a robbanásszerűen fejlődő technika oly mértékben megváltoztatta környezetünket, hogy az emberiségnek — ha életben akar maradni — szükségszerűen meg kell változtatni ösztöneit. Ez a technikához alkalmazott élet nem más mint a hinek élete. 13 „Gulliver borzadásait szándékosan festettem olyan eszközökkel, hogy az európai kultúrlény vele érezzen, összeforrjon honvágyával, hogy aztán a behineknél kapott hidegzuhany annál inkább annak felismerésére vezesse, hogy önmagában van alkati hiba; a kazo pedig nem börtön, hanem védő és jó menedék." 14 Ez lett volna Szathmáry szándéka, azonban nem ez bontakozik ki a Kazohiniáhól, Gulliver borzadásait oly jól sikerült ábrázolnia, és annyira jogosnak érezhető Gulliver ellenszenve, hogy az olvasó nem tud azonosulni a hinek lélektelen társadalmával, hisz ez végeredményben az emberi lényeg megtagadásához vezetne. így Swifthez és Karinthyhoz hasonlóan ironikus, álutópiává válik a hinek élete, ahol igaz ugyan, hogy egy sallangjaitól megtisztított, de emberiességétől is megfosztott társadalmi formáció jött létre. Más volt az írói szándék és más, sőt jobb lett a megvalósult mű maga. Szathmáry könyve minden ellentmondásossága ellenére érdekes, sikerült alkotás, azonban tagadhatatlanul Karinthy az, aki igazán teremtő módon nyúlt a swifti regényhez — megtalálva benne szemléletmódjának, magatartásformájának adekvát kifejezési lehetőségét, s maradéktalanul kibontakoztathatta fantázia teremtő erejét, ironikus ábrázolási készségét. 12 Szathmáry Sándor: Gépvilág 1972. (Novellák) 13 Szathmáry Sándor: A Dongók keletkezése, Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V. 3672/15 1—4 14 Szathmáry Sándor A szegény csepűrágó dala. (utószó a Kazohinlához) 1946. 345. 1.